Házastársi hűség
Aki házasságban élve külső kapcsolatot létesít, szinte mindig azt reméli, hogy majd két tűznél melegedhet. Ezek a tüzek azonban inkább égetnek, mintsem melegítenek. S ha kétszer két tűz ég, az már tűzvész.
Titokban minden házasember vonzódik valakihez. Ez persze tiltott dolog, de az élet sóját éppen a tiltott dolgokkal való incselkedés adja.
Sokkal kevesebb asszony töri meg esküjét, mintsem a férfiak hinnék és sokkal több a hűtlen asszony, mint a hogy a férjek hiszik.
Véleményem szerint a házasságban nem elviselni kell a másikat, hanem szeretni. Jogosan merül fel a kérdés: hogy lehet egy érzelmet dokumentálni? Honnan tudjam, hogy szeretni fogom-e 10 év múlva is? Lehet, hogy megváltozik? Honnan tudjam, milyen leszek 40 évesen? 80 évesen? Honnan tudjam, hogy kitartok-e mellette akkor is? Nem tudhatod. A hozzáállás az, ami számít. Azt, hogy szeretni fogod-e, nem lehet megjósolni. De azt eldöntheted, hogy mindent megteszel-e annak érdekében, hogy őt boldoggá tedd. Ha ezért mindennap teszel is, akkor nem lesz gond.
Ha én (...) hűséges vagyok hozzád, az egy más természetű élet, mintha azt mondom: márpedig én az oltárnál örök hűséget fogadtam, és én ehhez tartom magam. Akkor mihez tartom magam? Nem hozzád. Nem azt mondom: olyan mélyen tartozom hozzád, hogy azért hajlandó vagyok áldozatokat vállalni, hanem tartom magam a törvényhez.
A házasság (...) két ember megállapodása, pontosabban mindenkinek az egyéni megállapodása saját magával, hogy szeretne hűséges lenni.
Nemcsak a házasságát, hanem életét is elrontja, aki annyira nem tud magának parancsolni, hogy megcsalja házastársát. Alkalom akad elég a félrelépésre, mégis meg kell őrizni a hűséget.
A szerelem sötét verem, amelybe a házassággal ketten esnek bele. A baj ott kezdődik, ha kettőjükön kívül egy harmadik, vagy pláne még egy negyedik is bele esik.
Facebook
Pinterest