Hálátlanság
A hálátlanság csak annyit jelent, hogy szívből jövő adományodat természetes szolgáltatásnak vették.
A hálátlanság a kevélység leánya, s az egyik legnagyobb vétek; ha valaki háládatos jótevőinek, hálás lesz Istennek is, mert Istentől annyi jóban részesült és részesül a jövendőben is.
A hálátlanság valóban furcsa vétek, s ámbár igen elterjedt, az nem teszi kevésbé ocsmánnyá, ellenkezőleg: úgy elcsúfítja a lelket, mint a pestises fekély akár a legszebb testet is.
A hálátlansághoz negatív gondolatok és érzések tapadnak. Legyen szó irigységről, haragról, elégedetlenségről vagy csak a "sosem elég" érzéséről, ezek nem hozhatják meg neked a kívánt dolgokat.
A hálaérzet az istenség megnyilvánulása. Ezért oly ritka. Hálátlansággal jóval gyakrabban találkozunk. "Nem azért örülök, mert a jót jóval viszonozhatom, hanem azért, mert ebben a percben Istennel beszélgetek."