Gyereknevelés
A gyereknevelés olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá, vagy legalábbis van róla véleménye. Minden kornak megvan az elgondolása az ideális gyermeknevelésről. De ezek nem többek divatoknál.
Egy magocska jó helyre ültetve, megfelelően táplálva sudár fává terebélyesedhet, rossz körülmények közt pedig csenevész bokrocska marad.
Nincs olyan, hogy "nevelés". Csak értékek, elvek és célok léteznek, amelyek bennünk élnek s amelyeket megpróbálunk továbbadni. Hogy végül jó kertészei leszünk-e csemeténknek, vagy gyermekünket vésővel és kalapáccsal alakító szobrász, majd húsz-harminc év múlva elválik. Az élet nagy hátránya, hogy nem visszafelé éljük: amennyivel bölcsebbek leszünk harminc év múlva, azt legföljebb arra használhatjuk, hogy esetleg könyvet írunk a nevelésről.
Felemelő látni, ahogy a madármama repülni tanítja kicsinyeit. "Szárnyakat adni" egyszerre jelenti azt, hogy a szülő megismerteti fiókáját a legfontosabb dologgal, a szárnyalással; ám egyúttal azt is, hogy szárnyára bocsátja: "Tőlem már megtanultál minden megtanulhatót. Mostantól éld a saját életed!"
A gyereket sokszor leintik, hogy ne bohóckodjon, pedig pont arra kellene őket biztatni, hogy csak bohóckodjon, ameddig tud. Mindenkinek van egy saját kincsesbányája, a saját gyerekkora.
Ki vagy te? Ez a gyerek fel nem tett kérdése, és a láthatatlan csápjaival, amik belém lógnak, letapogatja, hogy én ki vagyok. És vallhatok bármilyen szép elveket, ha az, amit mondok, ellentmondásban van azzal, amit letapogatott, akkor ezek kimondottan károsak.
Szomorú, amikor a hagyományt és hagyományőrzést összetévesztik egyesek a sötétséggel, a műveletlenséggel és erőszakos módon a fiatalok nevelésében is ezt szeretnék kamatoztatni.
A szülőnek (...) a gyermekkel szemben csak egy nevelőeszköze van: a maga életének szemléltető példázata.
Az embergyerekek a legelesettebbek a világon. Teljesen védtelenül születnek meg, de ösztönösen tudják, hogy a körülöttük lévő felnőtteknek szeretniük kell őket, különben nem tudnának megfelelő módon gondoskodni róluk. Nem elég etetni és ruházni őket. Gépek is életben tudnának tartani egy csecsemőt, ám akkor nem fejlődhetne ki benne az intelligencia és a kedvesség, és tényleg különös teremtmény válna belőle. Mindehhez úgy jut hozzá, hogy szülei gyengéden gondoskodnak róla, énekelgetnek neki, beszélgetnek vele, ringatják, csiklandozzák, szeretgetik: ettől a baba megtelik életerővel, és úgy dönt, hogy az élet szép. Ebben a szituációban testi-lelki szükségletei egyaránt kielégítésre lelnek, emellett egy alapvető felismerésre is jut: "Biztonságban vagyok és szeretnek". És ezt örökre magával fogja vinni.
Ha kedvesen bánnak veled, kedvessé válsz, ha érzékenyen bánnak veled, empatikus leszel, ha őszintén bánnak veled, őszinte leszel.
Kicsi lányunk az egész életére kiható nyugalmat abból a nyugalomból és gondoskodásból tanulja meg, amelyet élete első hónapjaiban és éveiben kap tőlünk.
Az emberekkel való bánás egyike a legfontosabb dolgoknak, amelynek megtanulásában segítségére lehetünk a gyerekeinknek. Semmi más nem befolyásolja ennyire jövőbeli boldogságukat és az életben elért sikereiket.
Hadd mondjam el, mi a véleményem a gyerekekről! Bennük van a küszködés, már amikor megérkeznek. És amikor a kezünkben tartjuk ezeket a tökéletes kis gyermekeket, nem az a feladatunk, hogy azt mondjuk, "Nézzétek csak meg, hát nem tökéletes? Az a feladatom, hogy ilyen tökéletes maradjon; hogy ötödikesen bekerüljön a teniszcsapatba, és hetedikesen meg egyből az egyetemre." Nem ez a feladatunk, hanem az, hogy rájuk nézzünk, és azt mondjuk, "Figyelj csak! Tökéletlen vagy, és küszködnöd kell majd, de érdemes vagy a szeretetre és a valakihez tartozásra." Ez a feladatunk. Mutassatok nekem egy így felnevelt generációt, és egyből vége lesz a ma ismert gondoknak!
A gyermekben jelen lévő szenvedélyt a szülők, tanárok vagy más mentorok részéről tanúsított ugyanakkora befektetéssel kell összhangba hozni.
Még senki nem fedezte fel, hogy milyen mély együttérzés, kedvesség és nagylelkűség rejtőzik egy gyerek lelkében. A helyes nevelés legfőbb feladata, hogy feltárja e kincseket.