Gondolkodás
Az elsőrangú intelligencia próbája: képesnek lenni egyszerre két, egymásnak ellentmondó gondolatot a fejünkben forgatni, és mégis működőképesnek maradni.
Igazán furcsa: mi, emberek nagyra vagyunk azzal, hogy az értelemre hallgatunk, de amikor az emberi civilizáció léte a tét, a dogmák, a tudatlanság uszályába szegődünk.
Gondolkozni, gondolkozni, ha csak a másodperc töredéke van is hátra - gondolkozni: ez az egyetlen remény.
Agyunk meghatározza ugyan gondolkodásmódunkat és tetteinket, de ez fordítva is igaz: gondolkodásmódunk és tetteink is hatással vannak az agyunkra, meg tudják változtatni a működését.
Fontos, hogy az ember ne hagyja berozsdálni az agyát, hogy kényszerítse magát, hogy elgondolkodjon dolgokon, és vitatkozzon róluk.
Nincs egyszerűbb dolog, mint a látszat szerint gondolkodni; az igazságot elgondolni a látszatra való tekintet nélkül jóval nagyobb erőráfordítást kíván.
Nincs olyan teendő, amitől az emberek többsége inkább visszariadna, mint a kitartó és következetes gondolkodás - ez a legnehezebb munka a világon.
A gondolkozás egyben fejlődés is; az ember nem gondolkozhat anélkül, hogy fejlődjön. Minden egyes gondolat új gondolatot teremt. Ha leírsz egy ötletet, jönni fog a többi is, amíg be nem telik az oldal.
A legtöbben képtelenek vagyunk elválasztani legelemibb intuícióinkat a logikától.
Az emberek nem szívesen gondolkodnak, mert a civilizáció soha nem tett semmit annak érdekében, hogy egyszerűbbé tegye számukra a gondolkodást.
Facebook
Pinterest