Gazdagság
Vannak milliomosok és millárdosok, akik úgy érzik, hogy nincs elég pénzük - és ez a szegénység igazi definíciója, az érzés, hogy nincs elég. És sajnos a számuk növekszik, és jelen vannak minden jövedelmi szinten.
A versenyszféra keretei között biztosított gazdagság sohasem kielégítő, és sohasem állandó jellegű - ma a tiéd, holnap valaki másé!
Az igazán nagy pénz olyan, mint a nagy szerelem. Összenősz vele. Mindegy, hogy jutottál hozzá, azt hiszed, a részeddé lett. Ha elveszíted, és túléled, megérted, hogy nem ő volt a tied, hanem te az övé.
A burzsoá arra született, hogy fukar legyen, hogy pénze legyen. Mert azon a napon, amikor már nincs pénzük, fölöslegesek.
Semmi köze a vagyonodnak ahhoz, hogy mennyit érsz, mint ember. Lehetsz szerető apa, értékes anya, a társadalom hasznos tagja szegényen is és egy haszontalan eleme ugyanennek a társadalomnak gazdagon is.
Gazdagnak lenni vagy meggazdagodni annyi, mint időt nyerni a boldogsághoz, ha méltók vagyunk a boldogságra.
Nem elég, hogy sok pénzed van, az is fontos, hogy mire költöd, miféle világot szerkesztesz magad körül a pénzed segítségével.
Milliárdokat senki nem tud használni. Ha maga milliárdos lenne, és sokfelé lenne valamilyen tulajdona, akkor nem tudna mindenhova odamenni, és igazgatni a vagyonát, egy embernek ez kezelhetetlen.
Széles körben ismert tévhit szerint a pénz minden problémát megold. Nos, korántsem. A pénz problémákat szül, minél több van belőle, annál nagyobbakat, amelyek közül csak az egyik, hogy hogyan is kellene ésszel elkölteni.
Azok az emberek, akiket felelősnek tartanak a gazdasági válságért és az egyre növekvő társadalmi-szociális egyenlőtlenségekért, még mindig a maguk párhuzamos világaiban élnek: besöprik az osztalékokat, elrepülnek nyaralni a magángépeiken a magánszigeteikre, miközben az emberbarátiság és jótékonykodás jegyében néha osztogatnak a népnek egy kis alamizsnát.