Gazdagság
Nem a pénzünk mennyiségétől függ a gazdagságunk vagy a szegénységünk, hanem az örömre való képességünktől. A gazdagságra való törekvés az örömre való képesség nélkül olyan, mint amikor a kopasz ember azért küzd, hogy fésűket gyűjtsön.
Csak a szegények lehetnek lusták. Mint ahogy tudatlanok is csak ők lehetnek. Egy gazdag emberről, aki nem ért semmihez, azt mondják, hogy független vagy elkényeztették.
Az arannyal és drágakővel teli termet senki sem tudja megőrizni. Aki gazdagságával és előkelőségével kevélykedik, maga zúdít magára szerencsétlenséget.
Ma meghallottam, ahogy egy amerikai tinédzserlány az itteni gyermekek nélkülözését a sajátjához hasonlította, mondván, neki is milyen rossz, mert a szüleitől csak használt autót kapott. Nincs annál szegényebb, mint aki nem ismeri fel, milyen gazdagságban él.
A gazdagság egy bizonyos fokán túl már csak a fölösleget lehet nélkülözhetetlennek tekinteni.
A nyomorúság azon a nyíláson is befurakodik, ahol a gazdagság nem tud beférni.
Nincs ékesebb bizonyíték arra, hogy a születés kénye dönti el életünk folyását, mint a gazdagok csemetéi.
Ha tudni akarod, hogy gazdag vagy szegény vidéken jársz-e, a kukákat figyeld. Ha nem látsz sem szemetet, sem kukát, nagy a gazdagság. Ha kukát látsz, de szemetet nem, az sima gazdagságra vall. Ahol szemetet is látsz a kuka mellett, az se nem gazdag, se nem szegény, csak amolyan turistáknak való környék. Ahol szemetet látsz kuka nélkül, az szegény vidék. Ahol pedig szemétben élnek az emberek, az nagyon szegény.