Flow
A pillanat és az örökkévalóság nem feltétlenül ellentétei egymásnak. Amikor az idő megszűnik, mindkettőt egyszerre élhetjük át.
Ha túl nagy feladat az, amit meg kell tennem önmagamhoz képest, akkor szorongok. Ha túl kevés, akkor unatkozom. A flow a szorongás és az unalom között az a pici út, ahol se nem szorongok, se nem unatkozom - ez a boldogság.
Sokan azt gondolják, hogy boldogabbak olyankor, amikor pihennek vagy relaxálnak. Ehhez képest nagyobb valószínűséggel számolnak be arról, hogy a legnagyobb boldogságot akkor élik át, ha elmerülnek egy tevékenységben, vagy teljesen elköteleződnek amellett, hogy megküzdjenek egy kihívással.
A gyerekek természetes módon tudnak a flow állapotába kerülni. Azért tanulnak gyorsan, mert izgalmasnak találják a tanulást. Egy csecsemőnek nem kell fizetni, hogy megtanuljon beszélni vagy járni, természetes késztetés él benne, hogy tökéletesítse a tudását. Amikor azonban bezárjuk őket az iskolába, ahol ülniük és hallgatniuk kell, az nem természetes számukra. Mindez a felnőtt-világ félreértése arról, hogyan tanulunk.
Mind azt szeretnénk, ha a gyermekeink boldogok lennének, de nem kell, hogy mindig boldogok legyenek. Az életben a szomorúságnak is jelen kell lennie, és a szomorúságban is meg lehet találni a békét és az igazságot. A legjobb időszakok nem mindig a legboldogabbak, hanem inkább azok, amiket flow-ban töltünk: az idő, amikor rendbe tesszük a dolgokat, az idő, amit azzal töltünk, hogy éljünk.
Csak úgy meríthetünk egy beszélgetésből valamit, ha új ismeretre vagy érzésre teszünk szert. Ez azonban a beszélgetés mindkét résztvevőjétől figyelemösszpontosítást igényel, vagyis lelki energia befektetését, amire nemigen vagyunk hajlandóak. Pedig az IGAZI beszélgetésben elérhető flow-állapot az élet legizgalmasabb élményei közé tartozik.
Facebook
Pinterest