Figyelem
Hogy mely benyomásainkat selejtezzük ki és melyeket tudatosítjuk, az a személyiségünktől függ, de alakítja is azt.
Ha mentális tablónkról eltávolítanánk a hétköznapi és személytelen történéseket, akkor nagyrészt csak ijesztő aberrációk és koincidenciák maradnának, az agyunk pedig úgy festene, akár egy bulvárlap címoldala.
Annyi mindenre figyelünk, hogy szétfolyik a figyelmünk, és aki ennek ellenére tud koncentráltan ténykedni, (...) a saját munkájában, a saját hivatásában oda tudja tenni magát, az már önmagában egy versenyelőny lehet a többiekkel szemben, akik százfelé figyelnek.
Ha az embernek az a munkája, hogy leszedje az asztalokat, azonnal kiszúrja a piszkos tányérokat és poharakat, amikor belép valahová. Rájuk közelít, mint egy radar.
Ha figyelsz másokra, az hozzásegít ahhoz, hogy mások is meglássák a te értékeidet.
A figyelem az elme egy szűk csatornáján át áramlik, mi pedig meglehetősen szűkmarkúan bánunk ezzel a keskeny sávszélességgel. Az erőforrások oroszlánrészét arra fordítjuk, amire éppen koncentrálni akarunk az adott pillanatban. Ám miközben próbáljuk ezen a dolgon tartani a figyelmünket, a koncentrációnk elkerülhetetlenül elkezd alábbhagyni, elménk pedig elkalandozik más gondolatok felé. A meditáció azonban szembemegy ezzel a mentális tehetetlenséggel.
Ha a szív elkalandozik vagy megzavarják, szelíden kell visszatéríteni a helyes tárgyhoz (...), és még ha egyebet nem is tettünk az egész óra alatt, mint visszatérítettük a szívünket (...), bár kalandozzon is el minden egyes alkalommal, az óránkat nagyon helyesen használtuk fel.
Amikor (...) egy nő azt mondja: "Úgy érzem, soha nem figyelsz rám", eszébe sem jut, hogy a soha kifejezést szó szerint vehetjük. A soha csupán pillanatnyi idegessége, rossz hangulata kifejeződése.
Csak téged hív minden apró részem,
De elveszít,
Érzem, széthullok már,
De te összerakhatnál!
Mondd, miért nem figyelsz rám?
Ha egyetlen levél eltereli a figyelmedet, nem fogod látni a fát. Ha a fa tereli el a figyelmedet, elszalasztod az egész erdőt. Ne hagyd, hogy egyetlen pont elterelje a figyelmedet! Láss mindent a maga teljességében, könnyedén, mert ez jelenti azt, hogy igazán látsz!
Ahelyett, hogy figyelmünket úgymond "á la carte" állítanánk össze, reggeltől estig "meglepetés információs menüvel" tömjük tele, amelyet ráadásul valaki más talált ki számunkra. Hogy mire gondolok? Az e-mailekre, a Facebook-állapotfrissítésekre, a szöveges üzenetekre, a Twitter-bejegyzésekre, a hírfigyelésekre, a nagyvilág híreire, a dokumentumokban található hiperlinkekre, a weboldalakon, reptéri, pályaudvari, villamosokon lévő képernyőkön felugró videoklipekre. Ezek mind-mind elvonják a figyelmünket. Szórakozunk a szüntelenül az arcunkba tolakodó, részben banális, részben szórakoztató történeteken. Javasolnak nekünk ezt-azt, reklámoznak nekünk mindent, körbeudvarolnak minket. Ettől kicsit királynak és királynőnek érezzük magunkat. Pedig vezetőszáron tartott rabszolgának kellene érezni magunkat.
Az az életünk, ott élünk, amire a figyelmünket fordítjuk. Az teljesen mindegy, hogy testünk atomjai éppen hol vannak. Minden pillanat csak egyszer történhet meg. Aki a figyelmét tudatosan tereli, az többet él.
A figyelmünk (...) olyan, mint egy pénzkeret. Véges, jól kell vele gazdálkodni, és el kell döntenünk, minek szenteljük. Mondjuk is, hogy figyelmet fordítunk valamire, mintha költenénk belőle. A mai világban mindenki a figyelmünkre áhítozik, mert rengeteg nyereséget jelent. A legértékesebb dolog a jelenlegi piacon a szemünk.
Facebook
Pinterest