Fiatalság
Természetes dolog, hogy az ember fiatalon legyőzhetetlennek érzi magát, és fittyet hány az egészséges életmódra vonatkozó tanácsoknak. Csakhogy éppen fiatalkorában veti meg későbbi élete alapjait.
A fiatalságot tartjuk az igazi értéknek. Ami fiatal, az szép és egészséges. A korra való utalás valamilyen módon a szépség hiányára való utalás is.
Az emlékezésben élni az öregkor és az elvégzett napi munka utáni pihenés dolga. A fiatalságot ezzel kezdeni kész halál.
A fiatalság letelik, ó, igen. De a fiatalság bizonyos értelemben csakolyan, mintha állat volnál. Nem, nem annyira állat, inkább ilyen kis málenkij játék, amit az utcán árulnak, kicsi csolovek bádogból, belül egy rugóval, kívül egy felhúzóval, grrr grrr grrr felhúzzák, az meg igyol, jár, Ó testvéreim. De csak egyenes vonalban tud igyolni, és bang nekimegy a dolgoknak, bang bang, és nem tehet róla. Fiatalnak lenni annyi, hogy egy ilyen málenkij gép az ember.
Nem éveink számán múlik, hogy fiatalok vagyunk-e vagy öregek. A fiatalság a tehetség egyik fajtája.
Milyen abszurd gondolat a boldogság korának nevezni a fiatalságot, azt a kort, melyben a leginkább sebezhetőek az emberek!
Az ember először a fiatalságához ragaszkodik, görcsösen küzd a szépségéért, aztán egy idő múlva már csak az egészségéhez ragaszkodik, végül már csak az életéhez.
Hiábavaló fiatalnak lenni szépség nélkül és szépnek lenni fiatalság nélkül.
A fiatalság nincs összefüggésben az évek számával, csak a lélek frissességével.