Festészet
A modern festők olyan mintázatokat, alakzatokat láttak vagy sejtettek meg, amelyeket sokszor évtizedek múlva produkáltak a modern műszerek, s amelyekben a természet jelenségeinek egy-egy lényegi vonása jelenik meg, persze áttételesen. Ez nem miszticizmus, abban én nem hiszek (...) - arról van szó, hogy a művész a maga érzékeny idegrendszerén keresztül feldolgozza a környezet, a mai emberi lét minden behatását, és műveiben tükröződik a huszadik század harmadik harmadának, a tudományos-technikai forradalomnak egész légköre, ellentmondások, remények és rettenetek, amiben ma az emberiség él...
A festés nem az az állapot, amit utólag pontosan föl tudna idézni az ember.
Mindannyian, folyton füllentünk. Hazugság még a művészet is. A festő pingál valamit, és odaírja címnek, hogy az az auvers-i templom, pedig nyilvánvaló, hogy az nem templom, hanem festék.
Mielőtt ecsetet veszel a kezedbe, előbb szerezz jártasságot a tudományokban és a művészetekben. A szépség és a tudás ugyanis innen jön!
Ha nem sikerül úgy visszaadni valamit, amilyen az a valóságban, megpróbálhatod úgy is megfesteni, ahogyan te elképzeled. Ez olykor egészen rendkívüli atmoszférát teremt. (...) És a legjobb az egészben, hogy ily módon elkendőzheted a saját hiányosságaidat.
A kézi festés nem hasonítható össze a gépmunkával. Egyrészt sokkal-sokkal lassabb, és a javítás sem egy kattintás, másrészt teljesen más világ! Nem tudom elképzelni, hogy valaha feladjam a festék tapintásának, szagának, a véletlenszerű összefolyásoknak élményét egy bár kiszámíthatóbb, gyorsabb, de sokkal élettelenebb munkafolyamatért. Számomra a festéknek varázsa, kisugárzása, önálló élete van, és ezt az érzést nem tudja nekem megadni a vektor.
A festőművész a természetben nem tudományos igazságot, hanem impressziót keres, és művében nem látleletet akar adni, hanem élményt.
A festőt megbabonázzák a világ alakzatai, tónusai; az emberi test, az emberi arc. S akkor csak azzal törődik, hogy mindazt, ami érzékeit rabul ejtette, más dimenzióban kifejezze.
A festmény nem olyan, mint a lemez vagy a könyv, a festőművész nem a legnagyobb eladott példányszámból szerzi a vagyonát. Sőt épp az ellenkezője történik, és erre épül az egész rendszer. Egy festmény akkor ér többet, ha a többi kevesebbet, vagy éppen semmit sem ér. Ha szabad a vásár, ha műbírálók, iskolák, galériák versenyeznek egymással, elvileg minden a legnagyobb rendben zajlik.
A festőművésznek egészen közel kell kerülni az ábrázolni kívánt személyhez. Személyes kapcsolatba kell kerülnöm vele, ha hitelesen szeretném megfesteni.
A festmény nem egy pillanatot rögzít, mint általában a fényképek. A festő munkája más, mint a fényképészé. Festőként a személyiség egész életét igyekszem megragadni, s egyetlen képbe sűrítem egy személy minden életszakaszát.
Micsoda hívságos valami a festészet: olyan dolgok hasonlóságával vívja ki bámulatunkat, amelyeket egyáltalán nem bámulunk eredeti alakjukban!
Egy festő jobban kiadja magát műveiben, mint egy író. (...) Az író elrejtheti az érzéseit mindenféle trükkökkel, de egy festő ezt nem teheti. A festmény olyan, mint egy csupasz emberi lélek.
A kép nem belőlem áll, hanem abból a párbeszédből, amit az univerzummal folytatok, meg az anyaggal, miközben létrehozom. Tehát ha elég jó az a parabola, az a vevőberendezés, akkor elég sok hullámot be tud gyűjteni a mindenségből. Ez egy prizma.
Facebook
Pinterest