Félelem az ismeretlentől
Az emberek azért gyűlölik egymást, mert félnek egymástól. És hogy miért? Mert nem ismerik a másikat.
Az ismeretlen mindig félelmetes, mégis valódi izgalmakat rejt: mennyit érünk, milyen erősek vagyunk, tudunk-e tanulni egy sorsleckéből, képesek vagyunk-e alkalmazkodni, ha a végzet rendező keze kiszakít a megszokott környezetből, amelyre egyébként oly sokat panaszkodunk?
Amit nem ismerünk, amit újnak látunk, a nehézség álarcát ölti magára. Mivel valószínűleg képtelenek vagyunk arra, hogy megoldjuk, évekig ugyanazt minősítjük "nehéznek", ami pedig már régóta nem ismeretlen vagy új, csupán ismétlődő és félelmetes. A félelem és a rettegés, amit valami új előtt érzünk, nem segít, hogy felülkerekedjünk a nehézségen. Éppen ellenkezőleg, a nehézségeket akkor fogjuk legyőzni, ha a félelemnek egy szikrája sem marad bennünk.
Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés.
A technikától való félelem csak akkor múlik el, amikor sejteni kezded, hogy kell bánni vele.
Az okozza a félelmet, ha nem beszélünk valamiről. Az ember mindig fél attól, amit nem ismer.
Csak az ismeretlentől fél az ember. De aki szembeszáll vele, annak már nem ismeretlen.
Könnyebb valami meghatározott és láthatótól félni, mint olyasmitől, ami bármi lehet.
A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól.
Minden veszély sokat veszít rémisztő voltából, ha az okait megismerjük.
Facebook
Pinterest