Fekete és fehér
A dolgokat nem szükséges jóként vagy rosszként, feketeként vagy fehérként meghatározni. Ahelyett, hogy az egyik vagy a másik mellett kardoskodnánk, legjobb megoldás a kompromisszum.
Imádunk általánosítani, de az nem működik állandóan. Nem értjük a statisztikát, mert a világlátásunk fekete-fehér. A szürkével nem tudunk mit kezdeni. Szeretnénk (?) ha a különbségek nagyon élesek lennének, mert az egyszerű. Akkor pontosan tudnánk, mit várhatunk egy embertől. A világ viszont nem ilyen.
A nyugati világképpel ellentétben, hogy nem minden jó-rossz, alacsonyabb rendű és magasabb rendű. Vannak egymás mellé rendelt "dolgok". A férfi és a nő ilyen. Jin és Jang. Egyik sincs a másik nélkül, s mindegyik tartalmaz valamennyit a másikból.
A biológiai valóság nem fekete-fehér. Vannak benne nagyon fontos szürke területek is.
- Szerinted tudnál bízni benne megint?
- Szeretném megpróbálni, de meghúztam a vonalat. A megcsalással vége mindennek. Mit mond ez rólam?
- Hogy egy emberi lény vagy, aki megérti, hogy az élet nem csak fekete és fehér. Megbocsátani valakinek mutathatja az igazi erőt.
- Aki megcsal, azt ki kell rúgni!
- Díjazom az idealizmusodat, de a főiskolán majd megismerkedsz a köztes árnyalatokkal. Nemcsak fekete és fehér van, nem mindig a jót tenni a helyes.
A túlpörgetett élet, amiből teljesen hiányzik az odafigyelés, előbb-utóbb lerontja az emberek önértékelését. Az emberek nagy része nem engedi, hogy kifejlődjön benne az együttérzés, mert az kényelmetlenségekkel járhat, megváltoztatja az életet. De akiben nincs együttérzés, annak számára kizárólag fekete és fehér a világ. Akiben viszont van, annak milliárd színű.
Ahhoz, hogy létezzen pusztulás és újjászületés, lennie kellene lentnek és fentnek. Lent és fent viszont csupán az emberi agy szüleménye, és csakis az illúzió hazájában létezik. Minden ellentét, fekete és fehér, jó és a rossz csalóka ámítás csupán.