Étkezés
Az ember isteni jogon királya az egész természetnek; a földet az ő hasznára borította be növényzettel és népesítette be állatokkal a teremtő; következésképen olyan szervvel kell rendelkeznie, mellyel hasznát veheti mindazoknak az ízes anyagoknak, amelyek alattvalói világában egyáltalán feltalálhatók.
Mindig jobb is pálcikával, kis csipetekben enni, és nem mohón falni az ételt, ezért is Kínára alkalmazható a legjobban Darwin törvénye a túlélésről: ha nem tudod, hogyan kell pálcikával enni, hogyan kell a családi kondérból kiszedni vele a neked járó adagot, akkor éhezni fogsz.
A csirke számomra azt példázza, hogy mit tettünk mi, emberek a világgal: megmérgeztük az ételünket, és ezzel magunkat is, hogy olcsóbb legyen; letagadtuk tetteink valódi árát; árucikké aláztuk és megkínoztuk az állatokat, dacára annak, hogy egyre több bizonyíték szerint rendelkeznek tudattal, ami nem is különbözik olyan gyökeresen a mienktől. A csirke története bemutatja, hogyan veszítettük el érzékünket a szentség iránt.
Az ételek nagyon sok érzelmet hordoznak. Az étkezés nem csak a túlélésről szól, hanem egy örömforrás is.
Ha nincs pénzem, erőm, időm, néhány gyertyával és lelki ráhangolódással a legegyszerűbb paprikás krumpli is ünnepivé tehető.
Míg vadászó és gyűjtögető őseink minden évben ötszázféle különböző őshonos gyökeret, fűszert és növényt ettek, mai ennivalónk nagyrészt 17 haszonnövényből áll. Nem csoda, ha a beleinknek meggyűlik a bajuk ezekkel a körülményekkel.
Vannak helyek, ahol a tudattalan határos a tudatossal. A nappaliban ülünk, és ebédelünk. Közben nem vagyunk tudatában, hogy néhány méterrel távolabb, a szomszéd lakásban egy másik ember ül, és szintén eszik valamit. Néha talán valami különös kaparászást hallunk a padló felől, és emiatt újból eszünkbe jut, ami a falakon kívül van. A testünkben is vannak olyan területek, amelyekről egyszerűen semmit sem tudunk. Szerveink egész napos munkájából semmit sem érzékelünk. Megeszünk egy szelet tortát: a szánkban még érezzük az ízét, a nyelés első centimétereinél még érzékeljük az állagát, aztán sutty!, eltűnik az étel. Innentől minden megszűnik azon a területen, amit tudományosan-tényszerűen simaizomzatnak nevezünk.
Facebook
Pinterest