Érzelemmentesség
Sokszor hallunk olyan óriási ötletekről, amelyek talán megváltoztatják a világot. De ha érzelem nélkül, Szeretet nélkül mondják el, bármilyen logikusan és okosan hangzik is, nem érint meg minket.
Az élet farkastörvények alapján működik. Adunk és elveszünk. Aki igazán okos, az igyekszik a legkevesebbet adni, és mindent elvenni, ami csak kell neki. Aki erősebb, feljebb van, megöli és felfalja a gyengébbet. Világéletemben megvetettem a gyengeséget és a gyenge embereket. Az én szememben az életképtelen. Mihaszna. Csak terhére van a családjának, barátainak és a társadalomnak. Ahhoz, hogy életben maradhass, erősnek kell lenni, és mindenkin át kell gázolni. Érzelmek nélkül.
A művészet érzelmek nélkül olyan, mint a csokitorta cukor nélkül. Nem ér semmit.
Az érzelmek egyes esetekben jól elvannak úgy, hogy az értelmet nem nagyon vonják be, de érzelem nélkül az értelem megreked, mert az érzelmek átitatják. Érzelmi késztetés nélkül a gondolati folyamatok nem indulnak meg.
Az érzelem, amelyet a józan ész nem fegyelmez, bizony híg ital, az ész viszont érzelem nélkül olyan keserű és kemény falat, hogy alig lehet lenyelni.
Az emlékeink mi magunk vagyunk... aki nem képes emlékezni, emlékeit megőrizni, az megnyomorodott lélek, szerencsétlen. Aki érzelmek nélkül él át mindent, a végén belül üres marad. Az emlékeink elkísérnek bennünket egész életünkben, részünkké válnak, belénk vésődnek, megkövülnek, szilárdak, súlyosak lesznek.
Húszéves korában volt egy nagy szerelme, aki megcsalta, erre gyártott egy roppant tetszetős elméletet arról, hogy akkor ő most már nem szeret bele senkibe (...). Ez működött is egy darabig, de aztán kikezdte a lelkét az érzelemmentesség.
Facebook
Pinterest