Entrópia
A füst miért nem megy soha vissza a cigarettába? Vajon a molekulák miért távolodnak egymástól? Miért ömlik ki a tinta, vissza meg soha? Mivel a világegyetem a pusztulás irányába halad.
Néha úgy tűnik, mintha az entrópia megfékezése lenne egyetlen, az univerzumban eleve kudarcra ítélt célunk.
A káosz gyermekei vagyunk, és a változás mélystruktúrája a felbomlás. Lényegében nincs semmi más, csak a bomlás és a káosz feltartóztathatatlan áradata. Célnak nyoma sincs; semmi nem maradt ezen az irányultságon kívül. Ha tárgyilagosan pillantunk az univerzum mélyébe, kénytelenek vagyunk elfogadni ezt a kilátástalanságot.
Az élet nem más, mint harc. Olyan harc, amelyet végső soron nem cél, hanem széthullás vezérel. Ennek során gyenge minőségű energiát ürítünk környezetünkbe, belőle pedig jó minőségű energiát gyűjtünk magunkba. Bizonyos értelemben elrontjuk a külső világot, hogy rendben tarthassuk belső világunkat.
Ha valaki kimutatja, hogy a kedvenc elméleted az univerzumról nem áll összhangban Maxwell egyenleteivel - hát legyen, annál rosszabb Maxwell egyenleteinek. Ha úgy találtatik, hogy ellentmond a megfigyeléseknek - nos, ezek a kísérletezők olykor igazán jókora bakokat lőnek. De ha az elméletedről egyszer csak kiderül, hogy ellene szól a termodinamika második főtételének, akkor hagyj fel minden reménnyel, és nincs más választásod, mint alázattal visszavonulót fújni.
Ha egy ember homokot és sót kever össze, akkor nem várhatja el, hogy abból ablak szülessen, még évmilliók alatt sem. De ha van egy ablak, akkor azt nagyon könnyű homokká változtatni. Elég, ha kitesszük a levegőnek, elég, ha hagyjuk, hogy a természet szervetlen része tegye a dolgát. Nyilvánvaló a lepusztulás mindenben, ami körülvesz minket, könnyű az egész. Építeni viszont már nagyon nehéz. Minden, ami körülvesz minket, nem más, mint gyűlölet és halál: a világegyetem egy ragadozó. És csupán egyetlen dolog van azon kevesek között, ami harcol ezzel az entrópiával: az élet.
Az egész világra kihat egy bizonyos univerzális törvény: az entrópia, azaz a termodinamika második főtétele. Az entrópia azt jelenti, hogy a világon minden, de tényleg minden hanyatló állapotban van, boltívként hanyatlik. Egyetlen kivétel van ez alól a törvény alól, mégpedig az emberi szellem, amely képes mindvégig felfelé fejlődni, és lépcsőként elvezetni bennünket a teljesség felé, a hitelességhez és bölcsességhez.
Van-e vajon valami transzcendentális értelme a létnek, vagy csupán a globális entrópiának egy röpke ideig ellenálló szervezett anyaghalmaz vagyunk?
Az entrópia a rendszer rendezetlenségének mértéke, s az idő előrehaladtával nő. (...) Ahogy előrehalad az idő, egyre jobban szétesünk.
Ahogy az entrópia állandóan növekszik, az az univerzum alaptörvénye, így az élet alaptörvénye az entrópia ellen küzdeni.
Facebook
Pinterest