Előítélet
Nem az a nagy dolog, ha valaki előítéletektől mentes, hanem az, ha az elméleti előítéleteit jól választja meg!
Könnyű megfelelni az elvárásoknak, ha mindig a legrosszabbat feltételezik rólad.
Az ember hajlamos másokat sémákba gyömöszölni, viselkedésüket címkézni. Ez általában gazdaságos: nem érünk rá órákig azon töprengeni, mi állhat a partner viselkedésének hátterében, mikor azonnali választ kell adnunk. Ezek a sémák mentesítenek a felesleges megterheléstől, és értékes tapasztalatokat tárolnak, jól tudjuk használni őket. A sémák azért sémák, mert nem tartalmaznak minden információt, csak a számunkra fontosakat. Ezért aztán néha félrevisznek.
A józan ész, az elfogulatlan értelem (...) annál biztosabban, helyesebben s az igazsággal megegyezőbben gyakorolja a kezébe adott főhatalmat, mentül inkább ki tudja magát szabadítani az előítéletek bilincseiből.
Aki nem él meg nagy mélységeket, illetve magasságokat, az sok esetben előítéletes lesz. Azt kell hogy mondjam, látszik, hogy az emberek az élet megúszásával egyre radikálisabbak lesznek.
A társadalmi címkék nem feltétlenül veszélyesek. Önmagában semmi problémát nem jelent, ha valakit "jobbkezesnek", "feketének" vagy "munkásosztálybelinek" nyilvánítunk; e címkék annyiban károsak, amennyiben személyiségjegyeket társítunk hozzájuk.
Rejtett, tudattalan hozzáállásunk a kisebbségekhez sokkal lassabban változik, mint nyíltan hangoztatott nézeteink. Sok ártalmas vélekedésünk olyan jól rejtve marad, hogy még mi magunk sem vagyunk tudatában a létezésüknek.
Az előítélet nem egyéb, mint vélemény ítélet nélkül. A gyermekeknek az egész világon olyan véleményeket sugallnak, amilyeneket csak akarnak, s előbb, mintsem a gyermek képes volna ítélkezni.
Az előítélet nem téveszme, ahogyan sokan gondolják. Az előítélet túláltalánosítás. Ez is gondolkodási hiba, de van benne egy kis igazság. Vagy néha sok.
Az előítéletek számára egynéhány hónap meg se kottyan. Szívósak az előítéletek, akár a halak, hosszú századokra van szükségük.
Előítélettel viseltetni valaki iránt annyit tesz, hogy úgy bíráskodunk valaki felett, hogy nem is ismerjük.
Az elmét sötét burokként veszik körül az előítéletek, ezért a külvilág történései sohasem eredeti valójukban, hanem a burok optikáján megtörve érkeznek az agyba.
Facebook
Pinterest