Életveszély
Egészen pontosan mit is jelent, hogy az ember az életéért fut? Hogy gyáva? Nem. Úgy gondolom, az a gyávaság, ha el sem megyünk oda, ahol esetleg majd futni kell az életünkért.
A rettegés nem menekülés közben kezdődik el. Az ember nem fél az utcai harc közepén, mert nem ér rá félni, ez ilyen egyszerű. El van foglalva egy csomó dologgal: például megtervezi, merre menekül, ha megindul a tömeg, fotókat készít, filmez. Menekülés közben sem fél. Igyekszik kijutni a helyszínről a feltételezett biztos ponthoz, ahol meghúzhatja magát. A félelem a biztos ponton kezdődik. Ez lehet egy üzlethelyiség, egy többágyas diákszállás, egy hotelszoba. Azt hiszem, a tétlenséggel van összefüggésben, azzal, hogy az ember ráér gondolkodni azon, mi történhet vele. A lélek legsötétebb órái ezek.
Ha bent állsz a frontvonalon, nem gondolsz semmire. Nem is hallod a gondolataidat, mert a vér dübörgése elnyomja őket az agyadban. Praktikus kérdésekre koncentrálsz. Például, hogy merre vannak a menekülési útvonalak az utcában, hogyan kerülhetsz ki a tömegből. Hogyan óvd a kamerádat, miközben kifelé jövet oldószert locsolnak az arcodba könnygáz ellen a tüntetők. A félelem mindig utána kezdődik. Egyedül. Nem is igazi félelem ez, csak a kezed kezd el remegni, ha visszanézed a képeket. Így reagálja le az idegrendszered, hogy mennyire voltál közel a halálhoz.
Az életveszély igazán ott kezdődik, ahol a félelem véget ér. (...) Sokan beleesnek ebbe a csapdába, ha éveken át veszélyes körülmények között dolgoznak.
Az idő lelassul, amikor az ember élete veszélyben forog. Minden másodperc hosszú perceknek tűnik, és a legkisebb történések is a memóriánkba vésődnek.
Életveszélyes helyzetben a babonák a nem hívők számára is megnyugtatóak lehetnek.
Ha az embert egy hajszál választja el valami eszelősen veszélyestől, akkor úgy engednek fel az önmagának bebeszélt hazugságai, mint a jég tavasszal.
A túlélés szempontjait szem előtt tartva egyes esetekben valóban jobb félni, mint megijedni. Ha veszélyes jelzőingereket észlelünk, a komoly, életveszélyes fenyegetés esetén a kihagyás következménye jóval súlyosabb lehet, mint a téves riasztásé.
A túlélés remek dolog (...), de még frankóbb, ha van valaki, akivel el lehet csámcsogni rajta. Mi értelme a megmaradásnak, ha aztán nem örülhet az ember annak, hogy jobban felkészült és okosabb volt, mint bárki más?
Önző dolog veszélybe sodorni az életem, mert valójában nem saját magamnak okoznám a legnagyobb kárt, hanem azoknak, akik szeretnek.
Ha az emberek megtanulnák módosítani a terveiket, nem lenne annyi temetés.