Börtönélet
Az első éhségsztrájk hasonlít az első szerelemhez. Pont olyan zavarba ejtő. Később megszokja az ember, de az első alkalommal csak fájdalom, begörcsölt lábak és rémálmok várják. Mégis megéri.
Minden őr, bármilyen szigorú is, egy idő után valamennyire hozzáidomul az őrizetére bízott foglyokhoz.
A börtönben való túléléshez maximálisan ki kell használni a kölcsönös segítségnyújtás lehetőségeit. Amennyit tudsz, annyit érsz.
A halálsor (...) olyan, mint egy falu. Mindenki mindent tud a többiekről, és mindenki olyat akar, amilyen a másiknak is van: éppolyan állami temetést, ugyanannyi pénzt a börtönboltra, ugyanolyan drága ügyvédeket, ugyanolyan akcióbizottságot, még egy DNS-tesztet, pont úgy, mint az a másik.
- Börtön? (...) Hogyan lehet túlélni? (...)
- Egyszerre csak egy dolgot csináltam. Mindig csak egy dolgot. Ha cigiztem, akkor nagyon cigiztem. Ha olvastam, akkor olvastam. Ha ettem, ettem. Feltörtem az időt. Kinn többet akartam az időből, raktam egymásra mindent, három életet éltem egyszerre. Benn az idő adott volt, megtölteni kellett, hogy ne legyen üres.
Szabadságvesztés büntetést végrehajtó intézetekben (...) az elítéltek egymás közötti viszonyai szinte második társadalmat alkotnak, s ennek a társadalomnak az értékei, belső normái, hierarchiája alig van összefüggésben az intézet hivatalos értékrendjével, elvárásaival, hierarchiájával.
A börtönben minden napod tökéletes mása az előzőnek, ahogyan minden hét is a rákövetkező ikertestvére. A hónapok és az évek ugyanígy, monoton módon váltják egymást, az idő álmatag folyását semmi, de semmi nem töri meg.
A kibírhatatlanul hosszú büntetések alattomos és durva paradoxonja, hogy hét-, tizenkét és húszéves büntetés mellett az ember csak úgy tud ember maradni, ha elfogadja, hogy a börtön az ő világa. De ha ez a helyzet, akkor hogy lesz képes odakint ettől függetlenedni a szabadulás után?
A börtönben másod sincs, mint a tengernyi idő, hogy az életedről és annak céljáról elmélkedj. Ügy vélem, hogy a börtön a világ legrégebbi, legnagyszerűbb iskoláinak egyike: megismered Istent és a türelmet. Néhány évnyi börtön több évtizednyi kinti tapasztalattal ér fel.
A börtönélet nehéz és félelmetes, de az mégiscsak - élet. Az, ami azokban a kórházakban folyik, ahol a nem beszámítható bűnözőket tartják, nem nevezhető életnek. Csupa szörnyűség, fájdalom és szenvedés. Később pedig, amikor a gyógyszerek már megtették a hatásukat - teljes közöny és vegetálás.
Facebook
Pinterest