Beletörődés
Az ember olyan, mint egy állat, túlélő, hogy mindent megszok. Kell egy kis idő, és már utána... mindent kibír.
Van a félelemnél szörnyűbb dolog is. (...) Sokkal rosszabb, ha az ember beletörődik. Ha fél, akkor legalább tudja, hogy még mindig élni akar.
A beletörődés egy olyan állapot, amikor egy ember tehetetlennek érzi magát abban, hogy megváltoztassa a jelen pillanatot. Az elfogadás viszont megszünteti a szembenállást, feloldja a feszültséget, melyet a "nem akarom" érzés vált ki.
Megadni magunkat annak, ami a sorsunknak látszik, egyáltalán nem méltóságteljes belenyugvás (...), hanem a gyávaság egyértelmű jele.
Nincs mit tenni. Az ember együtt él a bajával, és lassan megtanulja, hogyan bánjon vele.
Ha egy ember úgy véli, hogy nem tud hegedülni, akkor eszébe sem jut a kezébe venni a vonót és megpróbálni valamit eljátszani, igaz? Nem tudok hegedülni, mondja, és pont.
Kell ennél több? - Ez a legszomorúbb mondat. Kevéssel beérni - erény ez, vagy megalkuvás? Hol ez, hol az.
Minden mindegy! Majd történik valami! Nem kell töprengeni, nem szabad gondolkozni, - olyan jobb (...) kábultan várni azt, aminek okvetetlenül meg kell történni.
Amíg jobban félünk a változástól, mint a megszokott rossztól, addig minden marad a régiben.