Befolyásolás
Akik rá tudnak venni, hogy abszurd dolgokban higgy, rá tudnak venni kegyetlenkedésekre is.
Befolyásolni valakit annyi, mint odaadni neki tulajdon lelkünket. Az illető nem természetes gondolatait gondolja és nem is természetes szenvedélytől lángol. Erényei nem az ő erényei. Bűneit, ha vannak bűnök, csak kölcsönkapta. Visszhangja lesz valaki más zenéjének, egy szerep színésze, melyet nem az ő számára írtak.
Ugyanazokat a könyveket olvassuk, ugyanazokat a filmeket nézzük és ugyanolyan cipőket hordunk. Amíg a nagyszüleinknek a család, az egyház és a nemzet mondta meg, hogy mit tehetnek, minket a média, a marketingszakemberek és a gondoskodó állam pátyolgatnak.
Kétféle befolyás tartozik az emberhez: az egyik, ami aktív és akaratlagos, és a másik, amely tudattalan; az, amelyiket céltudatosan fejtünk ki, vagy arra törekedve, hogy kibillentsük a másikat vélekedéséből, mint amikor tanítunk, érvelünk, meggyőzünk, fenyegetünk, ajánlatot teszünk vagy ígérünk, és az, amely kiáramlik belőlünk anélkül, hogy tudnánk magunkról.
A szelídség a szinte észrevétlen befolyásolás titka. Finoman eloszlatni az ellenállást, és terelni, formálni a merevnek tűnő körülményeket így kell. A szelídség ereje azért hatásos, mert nem szül ellenállást.
Az emberek együttműködnek olyasmiben, amire addig nem voltak képesek, s eszükbe sem jutott, amíg a téboly rájuk nem szállt. Utólag pedig ugyanúgy fogalmuk sincs róla, hogyan lehet végrehajtani azt, amit az őrület olyan könnyűvé tett.
Senki nem gondolja, hogy a csomagolás, a megvilágítás vagy a tálalás be tudná csapni. Na jó, talán a többieket igen, de őt ugyan soha! Éppen ez teszi olyan veszélyessé az ész nélküli evést, hogy szinte soha nem vagyunk tudatában.