Ballagási vers
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi-lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.
Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.
Óvónénit köszönti ma
minden versünk, kis dalunk:
elbúcsúzunk, mert az ősszel
iskolába indulunk!
Búcsúzunk az óvodától
köszöntővel, énekkel.
De amit itt megtanultunk,
nem felejtjük mégsem el.
Négy év telt el, négyszer láttuk az óvoda ablakán, hogy zöld lombok integetnek, vagy száraz ág van a fán. Közben aztán úgy megnőttünk, hogy az ágyunk kicsi már. Holnap a mesesarok helyett, az iskola padja vár.
Kerek egy év múlva
Iskolások leszünk,
Kedves óvodánktól
Mi is búcsút veszünk.
Ne görbüljön szája
Senkinek sírásra.
Búcsúzzunk vidáman:
A viszontlátásra!
Hej óvoda, óvó nénik, nem maradok tovább én itt! Itt mi soká nem maradunk: vár az iskolai padunk!
Kicsik voltunk, nagyok leszünk, Hívogat az iskola, De téged, szép óvodánk, Nem felejtünk el soha.
Billegünk, ballagunk, mindent körbejárunk; itt vagyunk meg ott vagyunk: ez volt a mi házunk. Megszerettünk óvoda - nem felejtünk el soha!
Csengő hív a tantermekbe. Vár a betű, számok, lecke. Óvó nénik, kispajtások - néha azért visszajárok.
Eddig csak álmodtunk, terveztünk még, most valóra válhat minden, ami szép. Az élet, a munka tárt karokkal vár, s hogy szép lesz-e csak rajtunk áll.
Rossz a világ? Légy jó tehát magad! Üres a lét? Adj tartalmat neki! Az ember szolga mind? Légy te szabad! Hídd sorsodat bátor versenyre ki!
De azt akarom, tisztán és fehéren, legyetek vígak és bársonyba-járók, a kezetekben egy nagy arany-érem, s hódítsátok meg az egész világot.
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.
Nem elég álmodozni! Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell, Nem elég sejteni, hogy milyen kor jön el, Jövőnket - tudni kell!
Tégy minden jót, amire képes vagy, és tedd olyan csendben, ahogyan csak lehetséges!
Facebook
Pinterest