Az élet olyan
Az élet egyfajta rák, de olyan lassan képez áttéteket, hogy az ember csak halványan, néha-néha érzékeli a saját haldoklását.
Az élet egy gulyásleves, azé lesz díjnyertes, aki megtalálja az arányokat. Precízen, művészien.
Az életünk (...) olyan, mint egy háromfelvonásos színdarab. Az első felvonás a bevezetés. A gyerekkorból átlépünk a fiatal felnőtt korba, majd buzgón igyekszünk megtalálni a helyünket a világban. Második felvonás: szembesülünk a könyörtelen valósággal. Küzdünk a megélhetésért, talán párt találunk és családot alapítunk. Haladás és visszaesés, győzelem és kudarc váltja egymást. A harmadik felvonás a keserédes csúcspont. Talán elértünk valamit, talán valaki szeret minket, de mindenképpen közel a végkifejlet, amikor legördül a függöny.
Az élet olyan, mint az égszakadás: kiszámíthatatlan, befolyásolhatatlan, időnként veszélyes is. Szeretnénk, ha irányítani tudnánk az élet menetét, de ekkor minden előzmény nélkül ráébredünk, hogy mennyire nem tőlünk függ.
Az élet olyan, mint egy léghajó. Ha magasabbra akarunk szállni, meg kell tanulnunk elszakadni dolgoktól, és kidobni a kosárból azt, ami nem enged felemelkedni.
Az élet olyan, mint egy távolsági repülőjárat. Először el kell döntened, hova szeretnél menni, fel kell szállnod a megfelelő gépre, majd felemelkedve elindulni a célod felé.
Az élet olyan, akár egy történet. Kell, hogy legyen íve - kell, hogy legyenek célok, kihívások és egy méltó hős.
Az élet olyan, mint egy épület. (...) Megtervezem, fölépítem. Úgy rakom egymás fölé minden dolgomat, mint a téglasorokat. Ha jól csinálom meg, erős, nem árt annak semmi, ha meg hibás volt a terv, rossz munka, a legkisebb vihar is ledöntheti...
Az élet olyan, mint egy hatalmas perzsaszőnyeg, amelyben az egyes életek bele vannak szőve, de amely ezeket mégis felülmúlja s olyan összefüggést teremt, amelyre az egyes életeknek nincsen rálátása.
Az élet olyan, mint a hegymászás, a mely czéltalan erőlködés lenne, ha a nehezen elért ormon tisztúlt levegőben nem várna reánk a tágult perspectiva fölemelő, pompás képe. Élet az ilyen élet?...
Az élet egy utazás, aminek a legjobb része a felfelé caplatás. Ha valaminek vége szakad, jön valami más, a rossz után pedig mindig jó következik. Ha egy ajtó bezárul, kettő nyílik helyette, és neked mindkettőn át kell menned.
Az élet olyan, mint egy film, és nemcsak néha, véletlenül élhetjük meg filmszerűen, hanem mindennap, újra meg újra.
Az élet olyan, mint egy iskolai osztály, ahol az unalom a vigyázó, aki folyton lesi, hogy mit csinálsz; úgy kell tenned, mintha nagyon elmélyülten foglalkoznál valamivel, mert másképp jön és fölfalja az agyadat.