Ateista érvek
Ateistának lenni csak annyit tesz, hogy úgy gondolunk Jahvéra, mint ahogy a legtöbb tisztes keresztény gondol Thorra vagy Baalra vagy az aranyborjúra. Ahogy egyszer korábban mondták: "mind ateisták vagyunk a legtöbb istent tekintve, melyben az emberiség valaha hitt". Néhányan pedig egyszerűen egy istennel tovább mennek.
Eddig soha nem definiáltak egy olyan Istent, amely ne lett volna nyilvánvalóan önellentmondásos és képtelen, soha nem írták le Istent olyannak, hogy a fogalom róla az emberi gondolkodás számára lehetséges lenne. Semmilyen filozófia, semelyik vallás nem hozott ilyen jó hírt a világnak, mint az ateizmus hírei.
Morális megfontolásból ateista vagyok - morális megfontolásból. Az a véleményem, hogy egy teremtőt a teremtéséről ismerhetünk meg, és a világ szerintem annyira sajnálatos módon van összerakva, hogy inkább azt hiszem, hogy senki sem csinálta, mintsem hogy abban higgyek, hogy valaki ezt szándékosan tette.
Hiszem, hogy ha volna Isten, kevesebb rossz volna a földön, hiszem, hogy ha a rossz jelen van a földön, akkor e felfordulás vagy Istentől ered, vagy Isten nem tudja meggátolni; márpedig nem félek olyan istentől, aki vagy gyenge vagy gonosz, szemébe nevetek, kacagom ostorát.
Ha az egyháznak igaza lenne, minden kolostor a boldogság, a béke és az igazság kertje lenne, de milyenek a valóságban? Nem talál még egy helyet a földön, ahol úgy virágozna a boldogtalanság, az ellenségeskedés és a hazugság, mint egy kolostorban.
Ha Isten hajlandó megelőzni a rosszat, de nem képes rá, akkor nem mindenható. Ha képes rá, de nem hajlandó, akkor aljas. Ha nem képes és nem is akarja, akkor miért neveznénk Istennek? Különben miért történnek rossz dolgok jó emberekkel?
A kereszténység csak a számos, egymásnak ellentmondó vallás egyike. Nyilvánvalóan nem lehet mindegyiknek igaza, ezért miért kellene hinnem abban az egyben, amelybe merő véletlenségből beleszülettem, majd a tanai szerint felnevelkedtem?
Mielőtt megértenénk a tudományt, természetes azt hinni, hogy Isten teremtette a Világegyetemet. Most már azonban a tudomány meggyőző magyarázatot kínál erre. Mindent tudunk, amit Isten tudhatna, ha létezne. De nem létezik.
Minden vallás - legyen bármily kedves annak, aki az életét neki szenteli, és töltsön be bármily fontos szerepet az őt elfogadó társadalomban - szükségképp ellentmond minden más vallásnak, és valószínűleg önmagának is.
Csak a vallás állítja magáról, hogy a bizonyosságot hirdeti. Más szóval: csak a hit mentes a kételyektől, de a hívők közül szemlátomást csak keveseket zavar, hogy ahány vallás, mind-mind más megoldást kínál.
Vegyük el az egyházból a csodákat, a természetfelettiket, az érthetetlen, az indokolatlan, a lehetetlen, a megismerhetetlen és az abszurd dolgokat, és nem marad más, csak vákuum.
Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia.
Ami (...) Istent illeti, el sem tudom képzelni, hogy van valaki, aki jó, és mégis megengedi ezeket a borzalmakat, amelyek nap mint nap történnek.
A jelen vallása a jövő mítosza. Mindkettőben közös, hogy volt idő, amikor sokan hittek bennük; és mindkettőről bebizonyították már, hogy tévedés.
Bármely okoskodással is élsz Isten szükségszerűségének bizonyítására, ugyanúgy, mi több, sokkalta egyszerűbben alkalmazhatod a Világegyetemre is.
Facebook
Pinterest