Árvaság
Egy árva soha nem fiatal. (...) - Még ha ez igaz is, ahogy az árva egyre idősebb lesz, fiatalos lelkületet fedezhet fel önmagában.
Ha nincs családunk, magunknak kell létrehozni egyet ahhoz, hogy életben maradjunk.
Lelkiekben, szeretetben is többet kell adni azoknak, akik szülők, család nélkül kénytelenek felnőni. Nem szánalmat, sajnálatot, hanem (...) őszinte szeretetet. Azt, amitől a sors megfosztotta ezeket a gyerekeket.
Akinek az Állam a dajkája, az kétszer is gondolja meg, ha erre a világra akar születni, mert az Állam jót akar, de az ő szája néma, neki prókátorokra van szüksége, az Állam erős, de az ő keze nem simogat; jaj annak, mikor az ember a hivatalnok kezére kerül, akkor már abból jó nem jöhet ki, csak szekatúra, bosszúság, kár.
Nem a vér szerint hozzád tartozó emberek eltűnése, hanem a szeretet elvesztése teszi az embert árvává.
Azt mondják rólunk, hogy árvák vagyunk, de hogy lehetne árva az, akit nem is hagytak el, miirántunk eleve nem érdeklődött senki, kipottyantunk valahogy, és annyi, nincs mamácska, nincs papácska, semmi nincs, csak ez az Árvaház nevű izé.
Facebook
Pinterest