Áltudomány
Hogy örülhetne bárki is, aki a valódi tudomány valódi jelenségeit tárgyalja, ha egy társaságba kerül a követelőző áltudománnyal? Az ilyen közösködésen az áltudomány csak nyerhet, az igazi tudomány csak veszíthet.
Ez a módszeresen dolgozó természettudomány nagy erőssége, és ez különbözteti meg az áltudománytól. Utóbbi a feltevéseit alátámasztó megfigyelési adatokat keresi, előbbi a cáfolatokat.
- Tudományfilozófia
- Kutatóként pontosan tudom, hogy minden feltételezésem és következtetésem a legjobb esetben is csak tapogatózás, ami arra vár, hogy a jövőbeni eredmények megcáfolják. Az áltudományok művelői és hívei ezzel szemben nem engedik, hogy az elméleteik ellen szóló bizonyítékok befolyásolják meggyőződésüket.
Elmúlt az idő, amikor a tudósok egyszerű semmibevevéssel fejezhették ki véleményüket a hóbortos elképzelésekről. Az előkelő hallgatás kényelmes ugyan, de tarthatatlan, mert azt jelenti, hogy az áltudósok tetszeleghetnek a tudomány képviselőinek a szerepében.
Kezdünk úgy élni, mintha nem tudnánk, hogyan kell egy gyereket bepelenkázni vagy megbüfiztetni. Mindent kiszervezünk, mindennek van szakembere. Ahelyett, hogy elengednék magukat, és bulikba járnának, hogy megismerkedjenek lányokkal, fiúkkal, sokan azt hiszik, hogy már ahhoz is professzionális tanács kell, hogy hogyan csípjenek fel valakit. Kezd kialakulni egy álszakértői társadalom, amely azt a benyomást kelti, hogy az ember köznapi életvitelében mindennek megvan a maga szakértője, pedig ez nem így van.
Az ezotériával nem az a bajom, hogy hülyeség. Hanem az, hogy állandóan belekeveri a tudományt, miközben nem tartja be a tudomány szabályait. És most durva leszek: azért keveri bele a tudományt, mert ott egy szép, nagy húsos fazék van. A tudomány sokat bizonyította a múltban, hogy érdemes rá pénzt szánni.
Az áltudomány (...) növeli azt a homályt, amelynek megszüntetésére a tudomány törekszik. Valójában árnyék, a tudomány árnyéka, amely kitartóan, ügyesen, találékonyan formál, követi a ritmust. Éppen csak a fény nem vetülhet rá, mert akkor kiderülne, nem is létezik.
Áltudomány, tudományellenesség, tudománytalanság: a gyors megoldások, a lázadó tudatlanság, a népszerű ígéretek korát éljük. A gondos megfigyelés, a pontos fogalomalkotás, a korlátokat felismerő megértés fáradsága elijeszti a gondolkodástól mindazokat, akik már nem elérni, kiérdemelni, megalkotni, hanem megkapni, megvenni szeretnék a választ.
A kamuhírek, a clickbait, a gyűlöletpropaganda, az ezoterikus hülyeségek, az áltudományok azért hódítanak annyira, mert az emberek vevők rá. A Facebook csak egy erősítő, ami az alapban népszerű dolgokat teszi még népszerűbbé.
Nincs abszolút tudományosság. Mindamellett a tudományos gondolkodás az emberi gondolkodás évszázadok alatt kidolgozott gyakorlata a világ megismerése és (...) "birtokbavételére", ami alapjában véve bátran mondhatjuk, hogy bevált. És ha nincs is éles demarkációs vonal tudomány és nemtudomány, tudományos és nemtudományos gondolkodás között, azért fel lehet ismerni azt, ami a tudományos gondolkodás kritériumainak nem felel meg.
A tudomány sikereinek egyik magyarázata az, hogy beépített hibajavító mechanizmussal rendelkezik. Talán túl nagyvonalú jellemzés, de az én szememben mindenki, aki kritikus önmagához és az elképzeléseit hajlandó a külvilág kontrolljának alávetni, tudományt űz. Az önáltatás, az önkritika hiánya, a vágyak és a tények összemosása egyenes út az áltudományhoz és a babonához.
Az áltudományok cáfolata a tudományos közösség kötelessége, még akkor is, ha ez komoly kutatásoktól veszi el az időt vagy úgy tűnik, hogy a harc vesztésre áll.
A valóság (...) sokkal érdekesebb, mint a misztikum, a mágia, és az áltudomány együttvéve. Ehhez azonban nem csupán nézni, hanem látni is kell azt, ami körülöttünk és a Világban történik.
A demokrácia a vélemények ütköztetésén és mások nézeteinek tiszteletben tartásán alapul. A tudományos igazságot azonban nem a demokrácia alapelvei szerint kell megítélni, hiszen az egyszerűen létezik, bárhogyan is vélekedünk róla és bármennyien tesszük is ezt. A tudomány és az áltudomány között nincs sem arany középút, sem közös cél, amiért össze kellene fogniuk, ezért az állítások közé egy éles demarkációs vonalat szoktam húzni. A középen állás és a felek közötti konszenzusra való törekvés szimpatikus tartalmat hordoznak, de ezek az elvek nem adaptálhatóak a tudományra.
A közérdeklődésre számot tartó műsorok "értékét" sajnos jelenleg nem a társadalmi hasznosságuk, hanem a nézettség, illetve a reklámok elhelyezésének esélye adja. Vagyis, hogy jó reklámhordozó ereje van-e. Ezért nem lehet a kereskedelmi adókon tudományos ismeretterjesztést vagy egészségneveléssel foglalkozó témát találni. Ennek helyét a kétes hitelű természetgyógyászati vagy importált szenzációkat tartalmazó hírek foglalják el.
Facebook
Pinterest