Áltudomány
A médiumok és a "lélektanászok" vagy parafenomének nem azért arathatnak, mert szándékosan csalnak, hanem mert az alanyaik kritikátlanul viszonyulnak hozzájuk.
Az áltudományos okoskodások, magyarázatok egyik jellemzője látszólagos egyszerűségük. A Föld, a világ keletkezésének problémáját, archeológiai rejtélyeket néhány mondattal tudnak megoldani. Az egyszerűség azonban mindig csak látszólagos, mert a magyarázat elfogadása egy sereg ellentmondást eredményezne más ismeretekkel, melyek feloldásához csak úgy juthatnánk, ha a magyarázat racionális értelmezésénél lényegesen bonyolultabb lenne.
Az áltudományok, ezotéria ellen harcoló ember olyan, hogy ha hall valami oltári nagy baromságot vagy felháborító igazságtalanságot, esetleg vicces agyamentséget, akkor felhördül, és azt mondja, hogy ez nem mehet így tovább, ez ellen tenni kell. Más csak legyint rá, röhög egyet és továbblép.
Az áltudomány: pótlék. Tudománypótlék azoknak, akikben él a vágy a világ bármilyen felszínes megismerésére is, de nem szereztek elegendő ismereteket ahhoz, hogy megkülönböztessék a tudományt az áltudománytól és beleesnek a látszólag egyszerű felismerések csapdájába. Valláspótlék azok számára, akik nem tudják nélkülözni világnézetük kialakításában a természetfelettit, de nem érik be a bevett vallások nyújtotta tanításokkal.
Azt az ökológiai űrt, amit a rendszertelen, vérszegény tudománynépszerűsítés maga után hagy, az áltudomány azonnal betölti.
Aki asszonynak született, sohasem menekül meg minden babonától. A világ minden reáltudománya ki nem irtja azt belőle.
Vizsgáld meg az áltudomány minden egyes darabját és meg fogod találni a biztonságos takarót, egy szopogatni való hüvelykujjat, egy szorongatni való ingecskét.
Nem azért kell tudományokat tanulni az iskolában, hogy később mindennek magunk is utánajárjunk, hanem azért, hogy meg tudjuk különböztetni a hiteles, a módszereket szigorúan betartó tudományt az áltudományoktól. Ha erre képesek vagyunk, akkor már elég a tudomány eredményeit is csak úgy elhinni, mintha jobbfajta mítoszok lennének. Nem kell mindenkinek végigjárni a tudományos levezetés rögös útját ahhoz, hogy a nem kívánt teherbeesést elkerülje.
Tudományosan képzett, kritikusan gondolkodó elmék számára az áltudományos munkák olvasása olykor szórakoztató. Kesernyéssé csak akkor válik az olvasó szájíze, ha arra gondol, hogy a szerző nem tréfának szánja művét, és vannak olvasók is, akik komolyan veszik ezeket a hóbortos írásokat. A tudománnyal foglalkozók számára azonban feltétlenül hasznos az áltudomány megismerése. Az áltudomány: torzító tükör, melyben a kutató hibái - módszerbeli és jellemhibák egyaránt - karikírozva jelennek meg.
Ha engedjük az áltudomány és az átverés virágzását, az nem színesíteni fogja a világunkat, hanem egy hatalmas szürke szmoggal, a tudatlanság füstködével vesz bennünket körül.
Valami érdekeset akarsz csinálni? Menj be a könyvtárba, vegyél ki egy tizenkilencedik századi hidroterápia-tankönyvet - nem egy történeti áttekintést, hanem az eredeti szöveget. Ezeroldalas szövegeket láttam a legpontosabb instrukciókkal: a víz hőmérséklete, a merülés időtartama, az áramlás ereje, a meleg és a hideg pontos váltakoztatása, minden variáció a legkülönfélébb diagnózisokra alkalmazva. Nagyon hatásos, nagyon kvantitatív és nagyon tudományos. Csak épp fikarcnyi köze sincs a valósághoz.
Már a kutatás tárgyának, fogalmainak megértése is előképzettséget igényel. Ezért olyan könnyű összekeverni a tudományt az áltudományokkal. Az áltudományok is ugyanazokat a kifejezéseket használják, de csak a szakértők látják át azt, hogy mindennek van-e értelme vagy sem.
A pszichológiával nincs semmi baj, ha a pszichológusokra bízzák. Az a baj, hogy manapság mindenki amatőr pszichológus!