Kölcsön már nem adok. Vagy adok önszántamból, vagy nem adok. Annak semmi értelme, hogy kölcsönnek nevezzük, és majd várom, hogy visszafizetik. Úgysem fizetik vissza.

Szülőként mindig vannak pillanatok, amikor adott esetben konfliktusba kell kerülni a gyerekkel - az ő érdekében.

Egy jó veszekedés nem árt egy házasságnak. Pláne az azt követő kibékülés...

Az áltudományok, ezotéria ellen harcoló ember olyan, hogy ha hall valami oltári nagy baromságot vagy felháborító igazságtalanságot, esetleg vicces agyamentséget, akkor felhördül, és azt mondja, hogy ez nem mehet így tovább, ez ellen tenni kell. Más csak legyint rá, röhög egyet és továbblép.

A tudomány útja nehéz, fáradságos és költséges út. A sarlatánok mindig előnyben vannak: könnyű, gyors, mindenre kiterjedő megoldásokat kínálnak.

Az élet bonyolult kérdéseire csak bonyolult válaszok léteznek. És azok megértéséhez sajnos sokat kell olvasni és tanulni.

Az én gondolkodásomban kérdésekre adott válaszokhoz nem szükséges egy transzcendentális lénynek a megfogalmazása. Nyugodtan gondolkodom tovább akkor, amikor bizonyos kérdésre nem találok választ, de odáig soha nem fogok eljutni, mert én magam szégyellném, ha azt a választ kellene adnom egy kérdésre, hogy ez azért van így, mert a Jóisten így akarta. Itt nem lehet megállni. Ez megállítaná az emberiség kultúráját, megállítaná kíváncsiságát, és akkor megszűnne emberiségnek lenni.