Altató
Nézd, fent, a háztetőn ott
Neked táncol a Hold,
Lenéznek rád a fénylő
Csillagok,
A sötét folyóparton
Álmos, nagy béka ül,
Hangtalan suhan egy kismadár,
Látod, ő is hazarepül.
Könnyű álmot hozzon az éj,
Altasd el, hűs dunai szél,
Aludj el,
Kisember,
Aludj el!
Tente, tente, kisbaba, Hattyúk énekelnek ma, Szél fújja a felhőt, Varjú fal lóbelsőt. Tégy úgy, mintha aludnál, Mégis éber maradjál. Tente, tente, kisbaba.
Látod, az élet elcsendesedett! Zörögnek az úton fáradt szekerek, már messze zörögnek, mert száll a sötét... Aludjál, álmodj, ez a csönd a tiéd!
Tündérpompájú éji tájon Felkél az ezüst holdvilág; Összhang a föld, egy édes álom... Jó éjszakát!
Aki nem sír, nem kiáltoz, annak angyal kis kertet hoz, lesz benne egy szép fa, minden ágán aranyalma, kis fészek, meg kis madárka, kék a lába, zöld a szárnya, s azt énekli csengő hangon, aludj, aludj már galambom.
Borús és deprimált apádnak
egyetlen árva csillaga,
ne akarjad, hogy énekeljek,
aludj el szépen, kisbaba.
Alszik a ciciben a tej,
a farpofán a friss kaka -
most nem pelenkáz át apu,
aludj el szépen, kisbaba.
Aludj el itt a vállamon, S hogy álmodsz, legyen álmod... A pillantásodból tudom Puha odaadásod. Aludj, aludj, s álmodd, hogy élsz, És szerelem, amit remélsz.
Múlik már a nappal,
Jő az éjszaka,
Hosszú esti árny lép
Az égen tova.
Gyűlik a sötétség,
Csillag les be fenn,
Madár, vad, virág már
Alszik csöndesen.
Facebook
Pinterest