Alkoholizmus
Azt tartják, hogy a szesz öl, butít és nyomorba dönt. Holott éppen a fordítottja igaz: a szellemi elnyomás, a kizsákmányolás és a butaság dönt alkoholba.
Az alkoholizmus betegség, így aztán nem szégyellni kell, hanem gyógyítani. Az autószerelő sem titkolja, ha fájnak az ízületei a sok görnyedéstől, kocsi alatt fekvéstől, egy pincérnek miért kellene tagadnia, hogy beleesett a vendéglátósok ismert csapdájába, a szerfüggőségbe.
Nem is találkoztam olyan pályatárssal, aki elitta volna a tehetségét, ahogyan mondani szokás, az agyát. Legfönnebb azt a nem kevésbé fontos készségét, hogy kezelje, becsülettel bánni is tudjon vele. Veszendőbe rendszerint a személyiség megy, amikor lassanként megváltozik, külsőre-belsőre átalakul egy régi barát: ő az, akinek újabban a homloka mindig egy kicsit nyirkos, aki egy kicsit fésületlen és gyűrött, nikotinos a körme, egy kicsit "illatos", és tekintete előtt, mint a nyári forró úttest fölött a levegő, a bizonytalanság lila párái remegnek. És egy kicsit már megbízhatatlan, kicsit hazudós, tudja ezt ő is, emiatt bűntudat molesztálja, mulasztásai nyomasztják, magyarázkodik, füllentései készségesen bevonulnak az életrajzába, végül már nem is bír szabadulni a mámorban keletkezett világ kellékeitől.
Alkoholista nincs, csak léteznek olyan emberek, akik inkább isznak, mint hogy mást csináljanak.
Az emberek nem azért isznak, mert történnek elcseszett dolgok (...). Azért isznak, mert ők maguk az elcseszettek.
Ha van értelme józannak maradni, a legidültebb alkoholista is leteszi a poharat.
Alkoholistának vagy drogfüggőnek lenni nem szégyen: az a szégyen, ha semmit nem teszel ellene.
Az alkoholistákat az köti össze, azért tudnak tanulni egymástól, mert nem valamiféle erőn, hanem egy gyengeségen osztoznak. Tudják, mi az, amire nem képesek.
Vonzalom nem vész el, az alkoholista akkor is alkoholista, amikor épp nem iszik.
Az alkoholisták azért isznak, mert nem bírják elviselni, ha a nap végén tisztán látják az életüket, a hibáikat, a gyengeségeiket. Mindazt, amit sehogy se képesek megoldani az életükben.
Az én apám erősebb, mint az Isten, gyerekként a templomban csak azt kértem, hogy ne legyen belőle lecsúszott nagyivó. de a harcban alulmaradt a Mindenható.
Facebook
Pinterest