Agy
Nem az agy teszi az embert - az ember (a gondolkozása és a jelleme) teszi az agyat.
Miképpen izmaink petyhüdtek lesznek és sorvadásnak indulnak, ha nem használjuk őket, agyunkban is zűrzavar és rendetlenség támad, ha nem foglalkoztatjuk olyasmivel, amit arra érdemesnek tartunk.
Ahogyan a festmény több, mint vászonra mázolt festék, úgy az agy sem halott molekulák elegye: élő és működő sejtek roppant kifinomult rendszeréből áll, amelyek elképesztően bonyolult módon kommunikálnak egymással és a környezetükkel.
Agyunk teljes kölcsönhatásban fejlődik a környezetével. Az anyaméhben ez eleinte a kémiai környezetet jelenti, amely születés után elsősorban szociális környezetté alakul. Ám a kémiai anyagok agyunkra gyakorolt hatása életünk végéig megmarad.
Mielőtt agyak lettek volna, nem volt szín és hang az Univerzumban, nem volt íz vagy aroma, (...) sem érzés vagy érzelem.
Az agy mintegy háromfontnyi anyag; elférne az ember kezében, mégis képes átfogni a százmilliárd fényévnyi univerzumot.
A gének nem képesek minden lehetséges helyzetre előrehuzalozott megoldást kódolni, ezért létrehoztak egy tanulógépezetet, az agyat.
Agyunk figyelemre méltó dolgokra képes, de arra is, hogy jelentősen korlátozzon minket.
A legtöbbször sikerül fenntartanunk azt az illúziót, hogy koherens, összeszedett személyként viselkedünk, ám a mindennapi életben is előfordulnak olyan szituációk, amelyekben megmutatkoznak agyunk egymással konfliktusban álló erői. Veszély esetén több kulcsfontosságú agyi terület interakcióiban dől el, hogy hogyan viselkedünk.
Ha a szívből az agyba tartó véráram akár csak néhány másodpercre megakad, az olyan, mintha bunkósbottal fejbe vernének bennünket: eszméletlenül rogyunk össze, és erősen kérdéses, hogy a gondolkodásunk központja ezután több lesz-e egy tál kocsonyánál. Agyunk ugyanis nagyon rosszul, a többi szervünknél százszorta rosszabbul viseli az oxigénhiányt.
Az ujjlenyomatokhoz hasonlóan nincs két egyforma agy. Amit teszünk, gondolunk, mondunk és érzünk, mind befolyásolja legnemesebb szervünk fejlődését, a fejlődés újabb változásokat generál, egészen addig, amíg az akció és reakció láncolata már túl bonyolult ahhoz, hogy felgöngyölítsük vagy visszacsináljuk. Az agyunk tulajdonképpen önmagát építi fel. Nemcsak az adott személy egyedi szükségleteit és funkcióit szolgálja, hanem az illető egyedi tapasztalatai is formálják.
Az agy plaszticitásával kapcsolatban az a jó hír, hogy bár gyermek- és kamaszkorban ér a csúcsra, soha nem múlik el teljesen - legalábbis, amíg élünk. Minél többet tanulunk, annál könnyebb egy újabb dolgot megtanulni.
Facebook
Pinterest