Aggódás
Fondorlatosnál fondorlatosabb dolgokat talál ki az ember csak azért, hogy megfossza magát attól, hogy bármelyik pillanatban boldog lehessen.
Az aggódás olyan, mintha imádkoznál egy olyan dologért, amit nem akarsz, hogy megtörténjen.
Ha aggódunk amiatt, hogy balszerencse ér, akkor szinte magunkhoz szólítjuk az ördögöt, akitől félünk, és előidézzük az eseményt, amitől tartunk.
A boldogság az élet apróságaiból nyerhető. Nyüzsög körülöttünk. Annyit kapunk belőle, hogy minden egyes pillanatban akár duplán, akár többszörösen kiélvezhetnénk, de pechünkre valamilyen buta gondolat folyton eltereli a figyelmünket erről. Az ember hajlamos a problémáit előrébb valóként kezelni a boldogságánál.
Nagy különbség van a gond és a probléma között. Egy aggódó személy a problémát látja, míg egy kíváncsi személy megoldja a problémát.
Aggódni kezdtem, hogy mi lesz veled, (...) ha kifogsz egy olyan embert, aki azt hiszi, hogy az aggodalmad idegbaj, aki nem ismer téged, aki azt akarná, hogy szégyenkezz emiatt, aki azt akarná, hogy normálisabb legyél, és meg akarna változtatni, hogy szeresd jobban magad, aki nem ilyennek szeretne, aki nem hagyna meg olyannak, amilyen vagy. Azt gondoltam, hogy én meghagynálak. Ez nekem való feladat lenne az életben.
Az érzelmek jönnek-mennek - irányíthatatlanok. Így aztán nincs értelme aggódni miattuk. Végül is az embereket a tetteik alapján ítélik meg.
Az aggodalom legmegdöbbentőbb jellemzője a teljes tehetetlenség. Az aggódás soha nem változtat meg egyetlen dolgot sem, kivéve az aggódó személyiségét.
Nem a munka öli meg az embereket, hanem az aggódás. A munka egészséges. Senkire sem rakhatsz nagyobb terhet, mint amit hordani képes. Az aggódás viszont szétrágja a lelket.
Ha egy kérdés megoldható, felesleges aggódni miatta. Ha nem lehet megoldani, az aggódás sem segít.
Facebook
Pinterest