Aggódás
Egy barátom ezt egyszer "mentési távolságnak" nevezte - ezt az állandó kalkulációt, ami egy szülő fejében működik, ahogy az idő és a távolság faktorai alapján kiszámolja, meg lehetne-e menteni a gyereket a veszélyből. De eljön a pillanat, amikor szinte gombnyomásra mindannyian abbahagyjuk a fenyegető katasztrófák latolgatását, és az egészet elengedjük. Némán megegyezünk, hogy inkább követjük, és nem tőle várjuk, hogy az életképtelen biztonságunkban maradjon.
A legrosszabb vagy megtörténik, vagy nem, és az aggodalom semmit nem befolyásol semmilyen irányban. Ne gondolkodj!
Az állandó stressz és aggodalom megviseli a sejtjeinket, és felgyorsítja az öregedésüket. Ugyanilyen hatása van az állandóan elterelődő figyelemnek és az elme elkalandozásának, mégpedig a rágódás, gyötrődés mérgező hatásai miatt - a gondolataink ilyenkor az életünk gondjai körül járnak, de megoldani nem képesek azokat.
Aggodalmaink 90%-a felesleges, vagy azért, mert a fejünkben kavargó problémák valójában nem is veszélyesek, vagy azért, mert azokat úgysem tudjuk megváltoztatni.
Az egyik legnagyobb illúzió az életben a biztonság. Minél jobban hajszolja valaki, annál inkább aggódással teli lesz az élete, hiszen biztonság mint olyan nincs, nem létezik. Bármennyire törekszik is az ember rá, az élet már számtalanszor bizonyította, hogy egyetlen tollvonással újraír bármit, és fenekestől felfordítja az egész világot körülöttünk.
Az este érkezésével az embert kegyetlen nyíltsággal mindig bekerítették a gondok. Igazán töprengeni, aggódni az éjszaka csöndjében lehet.
Életed útja olyan, mint egy esőcsepp az örök ébrenlét végtelen óceánjában. Ugyan miért aggódnál ezentúl bármin is?
Két nap van a héten, amitől sohasem félek. Két gondtalan nap, amely mentes minden aggodalomtól és kételytől. Az egyik ilyen nap a tegnap (...). És amiért még sohasem aggódom, az a nap: a holnap.
A jövő miatt aggodalmaskodni annyit ér, mintha rágózással próbálnál megoldani egy algebraegyenletet.
Minden perc, amit aggodalmaskodással töltesz, 60 másodpercnyi elveszett boldogság.
A bizonytalanságban - aggodalomban, félelemben - tartás fokozatosan elbátortalanít, s a lázongás átadja helyét a letargiának. Abban az állapotban jogainkról megfeledkezünk, ember voltunk háttérbe szorul, és annyira kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, hogy szinte bármit megtehetnek velünk.
Sohase aggódjunk olyan dolgok miatt, amiket nem tudunk megváltoztatni, mert az egyszerűen energiapazarlás.
Az elképzelt jó mindig szürkének, unalmasnak, egyhangúnak tűnik, de az elképzelt rossz izgalmas, érdekes. Ám a megélt rossz valójában kiéget, tönkretesz, lehúz, bemocskol; a megélt jó ellenben felemel, kivirágoztatja szívedet, gazdagabbá tesz.
Facebook
Pinterest