Megtörtént viccek
A világtörténelem leghíresebb anyukái: - Kolumbusz Kristóf anyja: "Nem érdekel mit fedeztél fel! Inkább tanulj meg írni!" - Michelangelo anyja: "Miért nem tudsz a falra firkálni, mint más normális gyerek?! Tudod te, milyen rohadt nehéz ezt az irkafirkát lemosni a plafonról?" - Napóleon anyja: "Jól van, ha nem a zubbonyodban rejtegeted a bizonyítványod, akkor mutasd a kezed!" - Abraham Lincoln anyja: "Már megint ez az idétlen cilinder? Miért nem tudsz te is egy baseball sapkát hordani, mint más, normális gyerek?" - Albert Einstein anyja: "Atyám, hogy nézel ki ezen a fényképen?! Nem tudtál volna valamit csinálni a hajaddal? Zselé, hajformázó hab, akármi?" - Thomas Alva Edison anyja: "Persze, hogy büszke vagyok rád, hogy feltaláltad a villanykörtét! De most kapcsold le, és nyomás aludni!" - Petőfi anyja: "Méghogy kardozni, háborúzni?! Menj inkább a féleszű haverjaiddal Ki nevet a végén-t játszani!" - Arkhimédész anyja: "Persze, fizika, mi?! Ha még egyszer kifröcskölöd a vizet a kádból, úgy szájbaváglak, hogy attól koldulsz!"
Egy feltűnően csinos nő utazott a vonaton, s elmélyülten olvasott valamit. Vele szemben egy férfi ült. Már jó ideje így ültek, csendben. A férfi bámulta a gyönyörű nőt, végül megszólalt: - Elnézést, hölgyem, megkérdezhetem, mit olvas olyan elmélyülten? - Hogyne - válaszolt készségesen a nő -, én szexuálpszichlógus vagyok, és éppen tanulmányt készítek arról, hogy napjainkban kik a legjobb szeretők az ágyban. - Ó, ez nagyon érdekes! - mondta a férfi. - És megkérdezhetem, milyen eredményre jutott? - Hát a statisztika azt mutatja, hogy a legjobb férfiszeretők az indiánok és a cigányok. A férfi elgondolkodott, majd így szólt: - Ó, bocsásson meg, még be sem mutatkoztam. A nevem Kolompár Winnetou.
Marketing definíciók: 1) Bulin vagy, látsz egy jó nőt. Odamész hozzá és azt mondod neki: "Isteni vagyok az ágyban!". Ez a DIRECT MARKETING. 2) Bulin vagy egy pár haverral és látsz egy jó nőt; egyikük odamegy hozzá és azt modja neki: "Az a fickó isteni az ágyban!". Ez az ADVERTISING. 3) Bulin vagy, látsz egy jó nőt. Odamész hozzá és elkéred a telefonszámát. Másnap felhívod és azt mondod neki: "Isteni vagyok az ágyban!". Ez a TELEMARKETING. 4) Bulin vagy, látsz egy jó nőt. Felismered, odamész hozzá és felfrissítve emlékezetét azt mondod neki: "Emlékszel, milyen isteni vagyok az ágyban?". Ez a COSTUMER RELATIONSHIP MANAGEMNENT. 5) Bulin vagy, látsz egy jó nőt. Felállsz, megigazítod a ruhádat, odamész hozzá és egy pohár pezsgőt töltesz neki, kinyitod az ajtót, amikor kimegy, lehajolsz a táskájáért, mikor leejti, odanyújtasz neki egy cigarettát és azt mondod neki: "Isteni vagyok az ágyban!". Mindez a PR. 6) Bulin vagy, látsz egy jó nőt. Odajön hozzád és azt mondja neked: "Hallom, isteni vagy az ágyban!". Ez a BRANDING... a márkanév hatalma. 7) Bulin vagy, látsz egy jó nőt. Odajön hozzád és azt mondja: "Isteni vagy az ágyban!". Ez a COSTUMER SATISFACTION.
Az amerikai humorista Bob Hope körútja egyik állomásán ezt találta mondani: "A szállodában olyan kicsi a szobám, hogy a patkányoknak is csapott a válla." A szálloda igazgatósága nem volt túl lelkes, Hope menedzserét megfenyegették, hogy beperelik. Másnap aztán Hope így kezdte a műsorát: "Elnézést kérek a szállodától, tegnap azt mondtam, hogy a szobámban a patkányoknak csapott a válla. Na, ez nem is igaz."
A 197-es tudakozó ügyfélszolgálatára telefonált be egy nő: - Üdvözlöm XY vagyok, miben segíthetek? - A telefonkönyvben találtam meg a maga számát, oda volt írva, hogy szakmai tudakozó. Ez mit jelent? Tudnak nekem szakmát ajánlani? - Nem hölgyem, ez azt jelenti, hogy ha páldául Miskolcon szeretne egy képkeretezőt, akkor én azt megkeresem önnek. - Hát nekem csak 8 általánosom van. Milyen munkát tud adni?
Két bűnöző egy pénzkiadó ATM automatát próbált kifosztani. Az automata elejét egy lánc segítségével hozzákötötték a kisteherautójuk lökhárítójához. Azonban rosszul számítottak: nem az automata eleje szakadt le, hanem a lökhárítójuk. A két tettes elmenekült a helyszínről, ám rendszámuk ott maradt a lökhárítóval együtt az automatához kötve.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a TU-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra. - Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki a pilóta. - Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart. - Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül. A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert. - És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül. - Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók. - Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni. A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. A pilóta meg is kérdezte: - Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk? - Ööö, igen, pont erre gondoltam. - Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce. - Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom! - Kik nincsenek sehol? - Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik. A nő arca felderült: - Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni! Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba: - Emberek, mit művelnek? Felborulunk! Erre az utasok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre...
- Maga beteg? - Igen. - Mi baja? - Allergia. - Mióta? - 2 éves korom óta. - Vezet? - Igen. - Hogyan vezet? - ??? - Ha vezet, akkor maga nem allergiás, azaz nem is beteg. - ??? - Az allergiagyógyszerek álmosítanak, ezért az allergiások nem kaphatnak jogosítványt. Ha tényleg beteg lenne, tudná, hogy nem vezethet. Köszönjük, távozhat.
Valós "pornó"-idézetek a micimackóból:
- Úúu! - mondta Micimackó. - Ez fáj. - A dolog úgy áll - állapította meg Nyuszi -, hogy be vagy szorulva. (...) És hosszú ideig Mackó csak annyit tudott mondani: - Úúu! És egyszerre csak azt mondta: - Jaj! Aztán még ennyit mondott: - Hopp! - Mint mikor a dugó kijön a palackból.
- Mindjárt tizenegy óra - mondta Micimackó dühösen -, éppen jókor érkeztél, Malacka, egy kis nyalakodásra.
Füles hallgatva álldogált és búsan lógatta a fejét. Micimackó egyszer-kétszer körüljárta. - Mi történt a farkaddal? - mondta meglepetve. - Mi történt volna? - mondta Füles. - Nem látom sehol. (...)
- No mit mondtam, ugye, látod? - Szá-szá-szándékosan tömted tele! - fuldokolt Malacka és köpködött. De a következő percben már a szájában volt (...)
- Kellemetlen - mondta Micimackó. - Nem támasztanád a hátad a hátamnak? Ugyanis folyton hanyatt bukom a nagy erőlködéstől.
Ebéd után Róbert Gida odasúgott Nyuszinak, és Nyuszi azt felelte, hogyne, hogyne, természetesen, és egy kicsit félrevonultak a folyópartra.
Füles kihúzta a farkát a vízből, s lóbálni kezdte, hogy megszáradjon. - Számítottam rá - mondta. Megdermedt a farkam. Elaludt, nem is érzem, hogy van. Nem azért mondom. Nem vádolok senkit. De megdermedt. (...) Nem tehetnek róla hogy nincs képzeletük. Az ő számukra ez a testrész nem jelent semmit... Azt hiszik, csak arra való, hogy lógjon. (...)
Egy darabig Mackó és az Úszó Medve nem tudtak megegyezni azt a kérdést illetően, hogy melyikük legyen felül, és melyikük alul, de néhány helyzetváltoztatási kísérlet után mégis úgy állapodtak meg, hogy alul legyen inkább az Úszó Medve, s így Mackó diadalmasan fölülkerült (...)
- Hol vagy, Malacka? - Alul - mondta Malacka, olyan alul került hangon. - De mi alatt? - Alattad - nyögött Malacka. - Állj fel. - Ó! - mondta Micimackó, és gyorsan felállt. (...) - Én sem akartam alul kerülni - mondta Malacka tompán és bánatosan. - De már jól vagyok, Micimackó, és örülök, hogy te voltál az.
- Lám, az enyém! - kiáltott Zsebibaba... - Á, mégse... ez valami más. Látod te a tiédet, Malacka? Én már szinte azt hittem, hogy az enyém... De mégis! De mégse! Látod a tiédet, Micimackó? - Nem én. (...) - Malacka! Én látom a tiédet! - mondta hirtelen Micimackó. - Az enyém olyan szürkés - mondta Malacka, aki nem mert túl mélyen hajolni, mert könnyen beleeshetik. Nyuszi azonban még mélyebbet hajolt, mint szokott. Kereste a maga botocskáját. Zsebibaba föl-alá ugrándozott. - Gyere már ki, botocskám! Botlott botocskám, gyere ki, botocskám! Malacka felizgult, eddig csak az övét látták, akkor pedig ő nyert! - Gyün - kiáltott Micimackó. - Biztos, hogy az enyém? - sivalkodott Malacka izgatottan. - Persze, hogy az enyém, hiszen szürke! Nagy, szürke! Nicsak, itt gyön! Naagy, naagy, szürke! Á, jaj...
- Próbálj meg engem is lökdösni! - mondta Zsebibaba mohón. - Nézz ide, Füles... a Tigris engem is... Mondd, Malacka, te mit gondolsz?...
Nahát nyomakodott és tolakodott befelé, kifelé, addig-addig, amíg csakugyan kinyomta magát. Boldog volt és izgatott;
(...) ez csakugyan jó dolog, mielőtt nekikezd az ember, olyan az a perc, hogy szinte jobb, mint mikor már nyalja - de nem tudta, hogy hívják az ilyesmit. Azután arra gondolt, hogy Róbert Gidával együtt lenni is egész jó dolog; ha Malacka velük van, barátságos és kedves dolog az is.
Egy férfi többszörös csonttörést szenvedet, amikor 6 méter magasból a földre zuhant, miközben televíziókészülékét próbálta kidobni második emeleti lakásának ablakából. A baleset akkor történt, amikor a fickó és testvére egy 1989-es NHL hokimeccset nézett videokazettáról. Azért döntöttek a 72 centis tévé elpusztítása mellett, mert nagyon feldühödtek a több, mint 10 éve játszott meccs végeredményén...