Vörös István
1964. szeptember 20. — költő, író, kritikus és irodalomtörténész
A 20 éves sose tűnik 20 évesnek Hol 19-nek, hol 30-nak látszik Nem is vagyunk sose 20 évesek.
Amikor az ember 20 éves, nem azt hiszi, hogy sose lesz 40, csak a következő 20-at se reméli rövidebbnek.
A 90 éves öreg. De már nem szégyen, hogy az.
Mindenki annyi idős, mint amennyinek érzi magát. Kivéve a 40 évest. A 40. születésnapunkat legjobb egy gyóntatószékben bevallani.
Évről évre távolabb a nemléttől, ami születésedet megelőzte. Biztonságban vagy, ekkora előnyt lehetetlen behozni.
Akkor tanít jól az ember, ha közben ő maga is tanul.
Ha valamilyen jó tulajdonságot kinézünk magunknak, azt el kell játszani, és aztán egyre jobban beletanulunk.
Addig tanító-e valaki, amíg alkalmazásban áll, vagy mint a miniszterelnököt, haláláig megilleti a címe? Sőt, azon is túl, rá lehet-e írni a sírkövére akkor is, ha mint tanító elbukott, állásától megfosztatott? Fölösleges kérdések ezek, mert melyik épeszű ember akarna manapság tanítónak látszani, ha nem az? Vagy akár akkor, ha az.
A halál úgy szakad ránk, mint egy elszabadult bojler fürdés közben.
Uram, mindenkinek külön halált, hová léte mutat, olyat adj, szerethetőt, mi bajnak is bevált.