Tullio Avoledo

Isten annyit tehet, hogy gondját viseli a lelküknek, de nem változtathatja meg a (...) szabad akaratát.

Isten sosem megy ki a divatból. (...) Lehet, hogy olykor csak a beavatottak foglalkoznak vele, de soha nem lesz divatjamúlt.

Ma már tudom, hogy a világ sokkal nagyobb, mint amekkorának kiskoromban hittem, de a nagyvilágnál is nagyobb az emberi szív.

Akit nem tudsz legyőzni, azt nyerd meg a barátodnak.

Az ember természetéhez tartozik, hogy félelmetesnek és gyűlöletesnek látja azt, amit nem ismer.

Néha azt kívánta, bár ne is élne. Bárcsak ne kellene folyton olyan döntéseket hoznia, amelyekkel másoknak fájdalmat okoz. Ezekben a percekben értette csak meg igazán Jézus Gecsemáné-kerti imáját: "Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár."

- Annyira hozzá vagy szokva a csodákhoz, hogy magától értetődőnek találod őket. - Ami létezik, az magától értetődik.

A szabadság nem azon múlik, hogy hol vagytok, hanem hogy kik vagytok.

Meddig élhet az ember a bűn közelében anélkül, hogy a részesévé válna?

Ne félj tőlem csak azért, mert nem ismersz. Néha éppen azok a dolgok rejtik a legnagyobb veszélyt, amelyekről azt hisszük, hogy a legjobban ismerjük őket.

Csak azért, mert furcsának gondolsz, még nem vagyok szörnyeteg. Csak azért, mert nem értesz, még nem vagyok furcsa.

Senki nincs örökre biztonságban. Régebben sem voltunk biztonságban. Ha azt hiszed, biztonságban vagy, az azt jelenti, hogy már nem is vagy biztonságban.

Isten félresöpri a haszontalan terveket, és az eredeti tervet teszi vissza az emberiség munkaasztalára.

Nem mindig lehet a jó és rossz közt választani. Néha a rossz és a még rosszabb közt kell választanunk.

Az utunk minden egyes lépésének megvan a maga értelme. Minden látszólagos kerülő valójában az egyenesen előrevivő út része.