Terry Pratchett

Pontosan kinek az oldalán is állsz te? Ha nem velünk vagy, akkor ellenünk. Ha! Ha nem alma vagy, akkor banán.

Miért van az, hogy az ember sokkal több mindent sejt, mint amit valójában tud?

Az ember azt gondolná, hogy a világ egyszerű, de hirtelen megtelik elképesztően érdekes dolgokkal, amiket sohasem fog megismerni. Még akkor sem, ha nagyon hosszú ideig él.

Ha azt hiszed, hogy minden rendben van, akkor valami biztosan nincs. Csak még nem szereztél róla tudomást.

Néha a szavaknak kell egy kis zeneiség. Sokszor nem elég csupán leírni őket; egy könyvnek úgy kellene zengenie, akár egy filmnek.

A siker alapvető eleme közismerten annak nem tudása, hogy amit épp megkísérelsz, lehetetlen megtenni. Az a személy, aki a kudarc lehetőségéről nem vesz tudomást, fél tégla lehet a történelem biciklijének útjában.

Az állati tudat egyszerű, és ezért élesen körvonalazott. Az állatok sosem töltenek azzal időt, hogy a tapasztalatokat kis darabokra osszák, és aztán eltöprengjenek az összes kihagyott részen. A világegyetem teljes parádéja takarosan nyilvánul meg számukra úgymint dolgok a) amikkel üzekedni lehet, b) ehetőek, c) amik elől el kell rohanni, és d) sziklák. Ez megszabadítja az elmét a szükségtelen gondolatoktól és vágóélhez juttatja olyasmikben, amik tényleg számítanak. Az átlagállat valójában sosem próbál meg egyszerre menni és rágógumizni. Másrészt az átlagember mindenféléről gondolkozik megállás nélkül, különféle szinteken, biológiai napirendek és időjelzők tucatjainak közbeszólásával. Vannak kimondandó gondolatok, meg magángondolatok, meg igazi gondolatok, meg gondolatok a gondolatokról, meg aztán a tudatalatti gondolatok teljes skálája. Egy ember fejének gondolatolvasása fülsüketítő lárma. Vasútállomás, ahol az összes hangosanbeszélő egyszerre beszél.

Egy kevés tudás veszélyes, de feleannyira se rossz, mint a nagy adag tudatlanság.

- Annyi idős vagy, amennyinek gondolod magad. - Huh! Igen? Tényleg? Ez az a fajta ostobaság, amit mindig mondanak az emberek. Mindig azt mondják, szavamra, de jól nézel ki! Azt mondják, van még élet a vén kutyában. Öregember nem vénember. Többet ér a vén sas az ifjú bagolynál. Ilyesmiket. Mind hülyeség. Mintha az öregség olyasmi lenne, aminek örülnöd kellene! Mintha azzal, hogy beletörődsz, piros pontokat nyernél! A fejem tudja, hogyan gondolkozzék fiatalon, de a térdemnek nem megy az ifjúság. Vagy a hátamnak. Vagy a fogamnak. Próbáld csak mondani a térdemnek, hogy annyi idős, amennyinek gondolja magát és meglátod, mit fog használni neked. Vagy neki.

Vannak olyan esetek, amikor csak a siker számít. Az számít, hová jutottál (...). Nem az, hogyan utaztál odáig.

Minden gonosz zsarnoknak van terve a világ fölötti uralomra. A jó emberekből, úgy látszik, hiányzik ez az adottság.

Azt beszélik, hogy az istenek az emberek sorsával játszanak. Hogy szerintük pontosan miféle játékot játszanak ebben a pillanatban, azt csak találgatni lehet. De persze, vannak szabályok. Mindenki tudja, hogy vannak szabályok. Csak őrülten kell bizakodni abban, hogy az istenek is ismerik a szabályokat.

Harcba indulni, ha az ember valós személy, nem olyan, mint a népdalokban! Az életben az emberek meghalnak! Népdalok esetén nem kell mást észben tartani, mint hogy az ember a fülében tartsa az egyik ujját, és hogy mi van a következő versszakban!

Közismert tény, hogy a lovak gyorsabbak, mint az emberek, de nem mindenki tudja, hogy ez csak hosszú távon igaz. Rövid távolságok esetében egy elszánt emberi lény minden további nélkül lehagy egy lovat, mert csak feleannyi lábat kell koordinálnia.