Steve Biddulph

A "görénykedés" ellenmérge a melegség, a szeretetteliség, a jó humor és a nyíltság.

Manapság sok iskola egyenesen hadszíntér.

A gyermekben jelen lévő szenvedélyt a szülők, tanárok vagy más mentorok részéről tanúsított ugyanakkora befektetéssel kell összhangba hozni.

A sportjáték (...) a játékosokért van, nem pedig fordítva, a játékosok a sportért (vagy a szponzorért). Ha a sport fiataljainkat nem látja el útravalóval az igazi életre, akkor jobb, ha elmegyünk horgászni.

A kudarc problémát jelent a sportban, de néha a siker is lehet probléma.

Amikor a verseny és a győzelem olyannyira fontossá válik, veszélyes dolog számunkra tehetségesnek lenni, mert így az életünk kiegyensúlyozatlan lesz. Ha valamilyen sportot túlságosan is versenyszellemben űzünk, ez gyakran egész életre szóló sérülésekhez vezet.

A fiúk lelke túl nagy ahhoz, hogy beérjék a családdal, horizontjuk pedig tágabb, mint amilyet egy család nyújthat nekik. Tinédzseréveik közepe táján a srácok ki akarnak lépni oda, amit úgy hívnak, jövendő - de ehhez az kell, hogy létezzen is egy hely, ahová kiléphetnek, és létezzenek erős karok, amelyek támogatják őket.

Ha túlélünk egy autóbalesetet, vagy ha csak megérint a szele, rádöbbenünk, hogy az élethez való jogunk nem magától értetődő. Ha úgy töltünk el egy-két hideg éjszakát, hogy nincs mit ennünk, és nincs tető a fejünk felett, megtanuljuk, hogy a világ gazdag és minden jóban bővelkedik, mégsem az anyánk. Szép lassan szedjük össze a darabkáit annak, amit eredetileg egészben kellett volna megkapnunk; a férfiszerep többezernyi aspektusát. Sok-sok szerencsével összetákolhatunk a darabokból egy életet.

Az életünket olyan erők alakítják, amelyek több nemzedékre nyúlnak vissza, és ha megértjük ezeket az erőket, döbbenetes és felszabadító élményben lehet részünk.

A férfiak többsége férfitestben élő kisfiú.

A fiúkból akkor válhat jóravaló férfi, ha jóravaló férfiakat látnak.

Legtöbbször az, amit a férfiakban rossznak ítélünk, valójában ostobaságból ered, hiszen nem tudják, mit kellene tenni.

Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.

A legtöbb fécsak úgy tesz, mintha férfi lenne, valójában legtöbbször színészkedik.

Ahhoz, hogy sikeresek legyünk házastársként, szülőként vagy barátként, fontos, hogy levessük az álarcot, és önmagunk legyünk.