Shunmyo Masuno

Bármennyit lamentálunk is az élet komplexitása fölött, a világot nem könnyű megváltoztatni. És ha a világ nem úgy működik, ahogy szeretnéd, talán jobb, ha magadat változtatod meg. Így aztán találkozz bármilyen világgal, könnyedén és kényelmesen mozogsz majd benne.

Légy együtt magaddal, ahogy vagy, de sietség és türelmetlenség nélkül!

A japán nyelvben az "elfoglalt" jelentésű karakter az "elveszíteni" és a "szív" szimbólumait foglalja magában. Nem arról van szó, hogy azért nem érünk rá, mert nincs elég időnk. Azért nem érünk rá, mert nincs hely a szívünkben.

Bámulatos, milyen felfrissültnek érezhetjük magunkat egy jó sírás után. A sírás megszabadít a tehertől, ami a szívedet nyomja. Érzed, hogy van energiád a folytatáshoz.

Amikor rosszul mennek a dolgok, hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy hiányzik valami. De ha változtatni akarunk a jelenlegi helyzetünkön, először meg kell válnunk valamitől, és csak ez után próbáljunk valami mást megszerezni. Ez az egyszerű élet egyik alapelve.

Rendkívül nehéz megszabadulni, megválni a lelki és fizikai terhektől, a bennünket nyomasztó batyutól. Néha csak igazi fájdalmak árán sikerül, mint amikor elválunk valakitől, aki kedves a számunkra. De ha javítani akarsz a dolgok állapotán, ha könnyű szívvel szeretnél élni, el kell kezdened a selejtezést. Abban a pillanatban, ahogy leváltál, újfajta bőség árasztja el az életed.

Minden étkünk száz ember kezén megy keresztül, mire elér hozzánk. Ha így állunk hozzá az étkezéshez, talán tudatosíthatjuk, milyen szerencsések vagyunk.

Az étel jellemzően nem csupán a testet szolgálja. Jelentős hatással van szellemünkre is. Az igazi étel mind a testnek, mind a szellemnek alkotója.

A napi bevásárláskor, mielőtt megveszel valamit, gondolkozz el, tényleg szükséged van-e rá, és nézd át még egyszer, ami már megvan. Sok tárgy megszerzése nem szabadság. Annak a szemléletmódnak az elsajátítása a fontos, hogy szabadon használhassuk fel a tárgyakat.

Ne pazarold az idődet aggódásra olyan dolgok miatt, amelyekre nincs befolyásod!

Mindannyian meghalunk, ez a sorsunk, az embereké. Tudjuk ezt, és mégis, a halállal szembesülve ragaszkodunk az élethez. Amikor magam is elérkezem a véghez, a lehető legkevesebb kötődésre fogok törekedni. Szeretném úgy elhagyni ezt a világot, hogy azt gondolhassam, jó életem volt.

Nincs értelme másvalakire irigykedni, aki a szerencse áldásában részesült. Az sem tesz semmi jót, ha azon lamentálsz, hogy neked nincsenek lehetőségeid. Egyszerűen dolgozz keményen, végezd el ma, amit tenned kell. És a szerencse egész biztosan nem fog elkerülni.

Mindnyájan különféle szerepeket játszunk a társadalomban. Lehetsz irodista, anya vagy szakács egy étteremben. Ezek kétségtelenül a különböző "énjeink". De mindnyájunknak van egy másik énje, egy igazi hőse, aki bennünk él. Tégy meg mindent, hogy felébreszd ezt a másik énedet!

Szükségtelen olyasmi miatt nyugtalankodni, ami még nem történt meg. Arra gondolj, ami épp most történik! Szinte minden szorongás megfoghatatlan, a saját tudatod szüleménye.

Ha értelmet keresünk abban, amit csinálunk, először egyesülnünk kell belső lényünkkel a munkában. A munkádban a tiéd a vezető szerep. Ha ilyen szemlélettel közelíted meg a feladatot, minden munka értelmes és felbecsülhetetlenül értékes lesz.