Sarah Ivens

Van valami lelket simogatóan egyszerű és üdítő abban, ha a természetben lehetünk, ha kihasználjuk a szabad ég adta lehetőségeket, ha odafigyelünk Természetanya ajándékaira, és két kézzel ragadjuk meg a tavaszt, a nyarat és az ősz, a tél friss, derült napjait.

A természetben lenni annyi, mint a váltakozó évszakokra hangolódni és a minket körülvevő világból a legjobbat megkapni. A bársonyos szirmok tapintását, a sima fűszál nyikorgó hangját, a pitypangszöszök légies táncát. Jelen lenni és létezni, soha semmit nem elmulasztani.

A gyerekek még természetesek, ösztönösen odafigyelnek a világukra.

Nem foghatjuk igába az anyatermészetet, hogy a lehető legtöbbet csikarjuk ki tőle. Egyszerűen át kell adnunk magunkat az ő tempójának, úszni az árral, lemondani az irányításról és tiszteletben tartani a kiszámíthatatlanságát.

Én vagyok az erdő, e földből származom, őseim az égbolt a fejem felett, lábam a földön áll, és hálás vagyok.

Ne törődjünk vele, ha ítélkeznek felettünk! Ne vegyünk tudomást a bámészkodókról! Csak tegyük a dolgunkat, mert jó, amit teszünk.

Ha valami nem jelent örömet, nem képvisel érzelmi értéket vagy nincs gyakorlati haszna, takarítsuk el az útból!

A tavasz a merészség és a kísérletezés ideje, ahogy az erdei állatokon is láthatjuk, amelyek először repülnek ki a fészkükből, vagy ugrándoznak távolabb az anyjuktól. Ebben az évszakban minden felgyorsul, és mindenki magából tudja a lehető legtöbbet kihozni.

Nem kényszeríthetek arra másokat, hogy szeressenek; elég, ha egyszerűen képes vagyok önmagam szeretni.

Minden egyes, barátainkkal vagy családtagjainkkal folytatott beszélgetés végén meleg és kényelmes érzés kell hogy eltöltsön minket. Ha idegesen vagy zaklatottan hagyjuk ott őket, akkor vagy a saját hozzáállásunkat kell átgondolnunk, vagy az ő viselkedésüktől kell elhatárolódnunk.

Az élet arra való, hogy szeretettel és könnyedséggel éljük, nem iszonyattal és a múlt kegyetlen felhánytorgatásával. Na és túl rövid hozzá, hogy ne egészségesen, segítőkészen és boldogan töltsük.

Az ősz az az évszak, amikor a világ kicsit megnyugszik, és számba veszi, eleddig mit ért el. Változást hoz, de megnyugtatóan lassú átmenettel, nem kapkodó pánikban.

Baráti körünk az a család, melyet saját magunk választunk, és ha jól választunk, jóban-rosszban mindent jelenthetnek számunkra.

Négy fal között kuporgunk a közösségi média társaságában, és éljük ezt a bizarr módon nyilvánosság előtti, mégis elszigetelt életet, miközben elfelejtjük, mi is szabadítja fel igazán az endorfinokat: az aktív, szabadban töltött társasági élet, melyben olyanokkal osztozunk, akiket szeretünk.