Sam Harris

Nem tudjuk megváltoztatni magunkat, pont amiatt, mert csak mi magunk vagyunk, akik a változást véghezvihetnék, de folyamatos kölcsönhatásban vagyunk a környező világgal és a saját belső világunkkal is.

Ahogy az ember nem von le hosszan tartó következtetéseket magáról egy rövid gyomorrontás alapján, ugyanúgy nem kellene korábbi gondolatok vagy viselkedések alapján sem. Az új tapasztalatok, kapcsolatok és a figyelem irányának megváltozása gyökeresen átalakíthatja az ember életét.

Az, hogy a céljainkat nem mindig szolgálja a dolgokat és az embereket atomok összességeként szemlélni, még nem teszi kevésbé igazzá vagy hasznossá a fizikát.

Szabadon értelmezhetjük és újraértelmezhetjük az életünk eseményeit. Tekinthetünk úgy az első, válásban végződő házasságunkra, mint "kudarcra", vagy nézhetünk rá úgy is, mint ami lehetővé tette azokat a változásokat, melyek kritikusak a jövőbeli boldogságunk szempontjából.

Az arcodra nézve vagy a hangod árnyalataira figyelve mások gyakran jobban átlátják, hogy milyen hangulatban vagy, mint te magad.

A szabad akarat illúzió. Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.

A hit ahhoz a zsebtolvajhoz hasonló, aki nagylelkűen kölcsönadja az embernek a saját pénzét. Az áldozat hálája tökéletesen érthető, mégis abszolúte elhibázott. Annak a szeretetnek, amelyet papjaink és lelkipásztoraink Istennek tulajdonítanak, mi magunk vagyunk a forrásai.

A mama azt állítja, biztosan tudja, hogy a Nagyi halála után egyből a mennyországba került. Valójában persze nem tudja. Mama - magának vagy a gyermekeinek - hazudik, és a legtöbben hajlandóak vagyunk ezt tökéletesen normális dolognak tekinteni. Ahelyett, hogy megtanítanánk a gyermekeinknek, hogy gyászoljanak, de a halál tudata ellenére is legyenek boldogok, csak öncsalásra való képességüket fejlesztgetjük.

Miután a hit általánosságban csak annyit jelent, hogy a vallásos emberek felhatalmazzák egymást bizonyítatlan állítások elfogadására, a tudomány és a vallás konfliktusa elkerülhetetlen.

Természetesen triviális igazság, hogy a vallás és a tudomány összeegyeztethető, hiszen (állítólag) számos vallásos tudós van. Ez azonban olyan, mintha azt mondanánk, a tudomány és a tudatlanság is összeegyeztethető, hiszen egy sereg tudós számos kérdésben nyíltan bevallja tudatlanságát.

Az érvényes, kultúrától függetlenül ellenőrizhető valódi tudás a vallási megosztottság egyetlen igazi ellenszere.

A vallás egykor számos olyan kérdésre választ adott, amelyet azóta át kellett engednie a tudománynak. A tudomány diadalának és a vallás visszaszorulásának a folyamata szakadatlan, egyirányú és tökéletesen kiszámítható.

Az egyik legfontosabb feladat, amely a huszonegyedik század civilizációja előtt áll, hogy az emberek megtanuljanak végre legmélyebb személyes ügyeikről - az erkölcsről, a spirituális élményről, és az emberi szenvedés elkerülhetetlenségéről - mindenfajta égbekiáltó irracionalitás nélkül beszélni. Kétségbeesetten szükségünk van rá, hogy a közbeszéd a kritikai gondolkodást és az intellektuális tisztességet serkentse. És ennek a célnak semmi nem áll jobban útjában, mint a vallási hitnek garantált tisztelet.

A vallás a gondolkodás egyetlen területe, ahol előkelő magatartásnak minősül, ha az ember bizonyosnak mutatja magát olyasmiben, amiről senki emberfia nem lehet biztos. Árulkodó, hogy a magasztosságnak ez az aurája csak azokat a hiteket lengi körül, amelyeknek sok követőjük van. Ha valakit azon kapnának, hogy a tengeren Poszeidónnak hódol, rögtön idiótának bélyegeznék.