Sam Harris

A vallás és a tudomány konfliktusa elkerülhetetlen. A tudomány sikereit sokszor éppen a vallás ellenében éri el: a vallási dogma fenntartása pedig mindig a tudománnyal szemben történik.

Az ateizmus nem filozófia, de még csak nem is világnézet - egyszerűen nyilvánvaló tények elismerése. Voltaképpen az "ateizmus" kifejezésnek nem is volna szabad léteznie. Senki sem definiálja magát "nem-asztrológusnak" vagy "nem-alkimistának". Szavunk sincs az olyan emberekre, akik kételkednek abban, hogy Elvis Presley még ma is élne, vagy hogy földönkívüliek hosszú, galaxisközi utazásokra vállalkoznak csak azért, hogy néhány farmert, meg a jószágait megijesszék. Az ateizmus nem több, mint olyan zaj, amelyet értelmes emberek igazolhatatlan vallásos nézetek hallatán szoktak kiadni.

Még ha az istenhit kimutathatóan jó hatást gyakorolna is az emberek viselkedésére, az sem lenne ok arra, hogy higgyünk Istenben. (...) És ha az ateizmus egyenest erkölcsi elfordulást okozna, az sem igazolná, hogy a kereszténység tanítása igaz. Akkor már ugyanolyan erővel az iszlám is igaz lehetne. De bármely vallás megtenné placebo gyanánt.

Isten egyetlen fnntartást fogalmaz meg a rabszolgaság kérdésében: ne verjük meg a rabszolgát annyira, hogy a szeme vagy foga megsérüljön (...). Mondanunk sem kell, nem az ilyesfajta erkölcsi elvek vetettek véget a rabszolgaságnak.

A spiritualitás mélyen racionális is lehet - sőt, annak is kell lennie.

A teológia tudatlanság szárnyakkal.

A vallás egyik legártalmasabb hatása, hogy a morált el akarja választani az emberek és a többi élőlény szenvedésétől. A vallás alapján az emberek erkölcsösnek képzelik azokat a törekvéseiket, amelyeknek nincs semmi közük a szenvedéshez, vagy annak enyhítéséhez. Mi több, egészen immorális törekvéseket is erkölcsösnek vélhetnek - amikor pontosan ezek a törekvések okoznak szükségtelenül másoknak rettenetes szenvedést. Ezért lehet, hogy Önök, keresztények, néha "több" erkölcsi energiát fektetnek be az abortuszellenes küzdelmükbe, mint a népirtások ellen. Ezért érdekli Önöket sokkal jobban az embriók sorsa, mint az őssejt-kutatás életmentő lehetőségei. És ezért képesek az óvszer ellen prédikálni fekete Afrikában, ahol minden évben milliók halnak meg AIDS-ben.

Az evangéliumokban Jézus mélyenszántó gondolatokban fogalmazza meg, hogyan alakítja át a szeretet az emberi életet. Nem szükséges elhinnünk, hogy szűztől fogant, és halála után szuperhős módjára visszatér a Földre, ahhoz, hogy megfontoljuk szavait.

Van olyan helyzet, amikor saját, mélyebben felfogott jólétünk érdekében lényeges, hogy óriási áldozatot hozzunk másokért.

Miközben a szeretet érzése minden bizonnyal saját boldogságunk egyik legfőbb forrása, ez mély elkötelezettséget is feltételez a szeretett személyek boldogsága és szenvedése iránt. Saját boldogságvágyunk tehát racionális indokot nyújt az önzetlenségre és önfeláldozásra.

Minden emberi tapasztalat arra mutat, hogy a szeretet inkább vezet boldogságra, mint a gyűlölet.

Aki úgy véli, hogy a Tízparancsolatnál nem lehet jobb megfogalmazást adni az erkölcsről, valóban tartozik annyival önmagának, hogy elolvasson még néhány szent könyvet. (...) Mahávira, a dzsain pátriárka egyetlen mondatával felülmúlta a Biblia minden erkölcsiségét: "Ne bánts, ne sebezz meg, ne nyomj el, ne vess szolgaságba, ne sérts, ne kínozz, ne gyűlölj, ne gyilkolj egyetlen teremtményt és egyetlen élőlényt sem!". Képzeljük el, mennyire más lenne a világ, ha ez lenne a Biblia legfőbb előírása!

Hogy a Biblia tökéletes erkölcsi útmutató lenne, az egyszerűen megdöbbentő gondolat, ha tekintetbe vesszük, mi áll benne. Isten egyenesen azt tanácsolja a szülőknek, hogy valahányszor gyerekeik rakoncátlankodnak, vesszőzzék meg őket (...). Ha pedig annyira szégyentelenek, hogy még vissza is beszélnek nekik, meg is kell ölniük őket (...). De megkövezés jár az eretnekség, házasságtörés, homoszexualitás, szombatnapon végzett munka, faragott képek imádása, varázslás vétkéért, és még egy sor másik elképzelt bűnért is.