Rüdiger Dahlke

Az öregedést em kerülhetjük el, viszont jelentősen lassíthatjuk, és az sem törvényszerű, hogy olyan drasztikusan menjen végbe, ahogy nem egyszer láthatjuk.

Aranyszabály, hogy ha egy adott (diétás) módszerrel gyógyítani lehet, akkor az a megelőzésben is bevethető.

A testünkben valamilyen megbetegedés formájában tör felszínre az, amit a tudat szintjén elnyomunk.

Az orvostudomány sokszor a hatalom, nem pedig az igazság mellett teszi le a voksát.

A megfelelő tápláléknak köszönhetően sokkal magasabb kort élhetünk meg, a mainál ráadásul jóval egészségesebben. És ami még fontosabb: értelmet találhatunk a létezésünkben. Annak érdekében, hogy méltósággal öregedhessünk meg, a test, lélek és szellem számára ideális táplálékot kell bejuttatnunk a szervezetünkbe.

Az élelmiszeripar sokkal inkább üzleti, semmint egészségügyi szempontból érdekelt.

A hűvös fej kompromisszumot nem ismerve vette át a hatalmat a szív melege felett, és folyamatosan le is győzi azt. A kártékony híradások alkalmával könnyekben kellene kitörnünk, de nem tesszük, mert kiveszett belőlünk az együttérzés és a részvét.

Ami belső melegséget okoz, lelkesít és lángba borítja a szívet, és hagyja lobogni a tüzet, az mind jó. Aki bátran megragadja a forró vasat, és életét a lelkesedés izzásában éli, szinte elégve azért és abban, amit szeret - elegendő melegséggel rendelkezik.

A ma embere vagy tudattalanul, vagy kényszerből hoz áldozatokat, ha a sors - vagy nevezzük bárhogyan ezt az instanciát - bekopog hozzá. Ha úgy teszünk, mintha nem hallanánk a kopogtatását, még erősebben kopog, és ha még ennek ellenére is közönyösek maradunk, ránk töri az ajtót. Az élet olyan, mint egy iskola: arra is lehetőségünk van, hogy önként tanuljunk és arra is, hogy rákényszerítsenek bennünket. Bár az előbbi jóval könnyebb és több sikerrel is kecsegtet, a többség sajnos az utóbbit választja. Aki a törvények segítségével megtanul megfelelni a sorsnak és kihívásainak is, és az őselvek ismeretében megfejti az előtte álló feladatokat, azt a sors nem fogja sorscsapásokkal tanulásra kényszeríteni. Bár az utóbbi esetet sokan büntetésként értelmezik, egyszerűen csak az áll mögötte, hogy ellenálltunk az előttünk álló feladatoknak.

Önként is megadhatjuk az életnek, amire szüksége van, de ki is erőszakolhatja belőlünk. Mi döntjük el, melyik utat választjuk.

Minden egy és az egy mindenben megtalálható. Az egy a sokban és a mindenben is benne van, és a minden az egyben is fellelhető. A sokat általában túlbecsülik, de ilyen a világunk. Az egyet alábecsülik, pedig az felel meg Istennek.

Ha az emberek többsége élő szervezetként tekintene a Föld bolygóra - amire minden oka meglenne -, az ember és bolygónk is lényegesen jobb esélyekkel rendelkezne, hiszen amit a Földdel teszünk, azt saját magunkkal tesszük. Mivel mindennel rezonanciában vagyunk, ezt a felismerést az egész teremtésre is kiterjeszthetjük.

A célok meghatározzák az utat, az egyenes azonban nem feltétlenül a legjobb. A keleti bölcsesség a napfény irányát követi: Aki siet, tegyen kerülőt!

A föld elem a csontjainkban, a szél elem a tüdőnkben, a tűz elem pedig a szívünkben található meg, de a testünk elsősorban vízből áll. Ahogyan az ember egy levegős-tüzes-földes vízi lény, úgy a Föld is egy vízi bolygó.

Felelősséggel tartozunk azért, hogy megtaláljuk és elismerjük azt a helyet, amelyet a természet kijelölt számunkra. Ez azt is jelenti, hogy gondoskodunk azokról az élőlényekről, amelyek alattunk állnak a hierarchiában (az állatokról és a növényekről), tiszteljük és figyelembe vesszük a törvényeket, és ha spirituális és vallásos emberek vagyunk, tiszteljük a felettünk állókat.