Németh László

A vádlottat, hogy védekezni tudjon, elsősorban ártatlansága tudatában kell megerősíteni.

Az ember szorultságában ne írja meg másképp, amit ha hibásan is, de szabadon fogalmazott.

A hiúság indulata: ha ez a vad az emberek szemében egyszer fölemeli a fejét, jobban kell félni, mintha oroszlánok vagy tigrisek emelgetnék a pusztában.

Néha jobb a gyengeségeinkre bíznunk magunkat, mint a büszkeségünkre.

Az erkölcsi törvény nem ismer tudóst és tudatlant, vagyonost, szegényt. Akármi van a fejemben, a Sinai-hegy nekem sem adott külön tízparancsolatot.

Nem kell az embernek az Istennel kikezdeni. Ha valamit elvesz, ne mondjuk, hogy amit adna, az se kell. Az ember csak magának árt, ha durcáskodik.

Az életünk dől el néhány óra alatt, s évek múlva nincs egy emlékünk, hogy mit tettünk, mit gondoltunk abban az órában.

Aki emberek közt él, olyan legyen, mint az aranymosó: egy gramm aranyért egy mázsa iszap - ez legyen a számítása!

Mi, tudósok, egyben hasonlítunk a teológusokhoz. Mi is Isten nagy könyvét olvassuk, a természetet.

Érezni, hogy nem tehettünk másképp: ez a jó lelkiismeret.

Azok a nők hatnak rám legmélyebben, akik mint nők egyáltalán nem hatnak rám.

Balgaság volna azt hinni, hogy egy jó könyveken tartott gyerek valami ellenmérget hord magában a rossz olvasmány ellen. Nem olvassuk még mi felnőttek is az újságot? - Miért? Mert az agy tohonya állat, és rákap arra, ami üresen vagy csaknem dolog nélkül hagyja, nehogy más, nehezebb munkát végeztessünk vele.

A gyereknek természetesebb tápláléka a vers, mint a próza. A kép színesebb, ha rímmel jön, s amit el nem mond a mondat, megértet a ritmus.