Moldova György

Csökkentsd a rizikófaktort! Ez a "lehetőleg ne csinálj semmit!" felhívás legelegánsabb megfogalmazása.

Számtalan dolognak az az egyetlen előnye, hogy nincs semmiféle hátránya.

A magány nem életforma, hanem magának az életnek a része.

Csak jó zene van! - legfeljebb nem a megfelelő helyen és nem a megfelelő embereknek játsszák.

Az ismeretlen iránt nincs bennünk vágyakozás. Az sokkal nehezebb, ha egyszer találkozunk valamivel, ami megragadja a lelkünket, aztán soha többé.

A legjobb környezet is börtönnek tűnik, ha nem áll módunkban tetszésünk szerint elhagyni.

Szakítani akkor illik egy emberrel vagy párttal, mikor jobban megy a sora, mint korábban, és nem olyankor, amikor válságba került.

Mindenki annyit tudhat a saját életéről, hogy még éppen el tudja viselni azt, egy jottányival több ismeret már a létüket ingatja meg.

A szerelem, mondják, az a ház, ahol nem szabad megmaradni a földszinten, hanem érdemes felmenni a legfelső emeletre is.

Az életet nem érdemes semmiféle eszmére feltenni, az életet élni kell.

Nincs nagyobb erkölcstelenség, mint a jövőnkért vállalni a felelősséget, mert ezzel bevalljuk, hogy már semmi olyan változás nem történhet bennünk, amely különbbé vagy boldogabbá tehetné az életünket.

Sokkal jobb pesszimistának lenni, mert annak csak egyszer kell tudomásul vennie a dolgok reménytelen voltát.

Elindulni, megtenni az első lépést nem látványos, ennek nem a hossza, hanem az iránya számít, mégis az út nagyobbik felét jelenti, mert meghatározza, merre kell tartanunk.

Amíg szüleink élnek, addig egy kicsit gyerekek maradhatunk.