Maurice Druon

Rosszul szeretjük azt, akit akarata ellenére akarunk boldoggá tenni.

Az egyetlen dolog, amit nem lehet újra fellelni: az ifjúság és az erő, amellyel az ember befuthatja a világot.

Akié az arany és a fegyver, azé az igazi hatalom.

Akik nagyon hosszú ideig gyakorolják a hatalmat, végül is önmagukkal azonosítják feladatukat, s a személyüket ért minden támadást az államérdek ellen elkövetett közvetlen támadásnak tekintenek.

Minden ember azt hiszi, hogy a világ vele egy időben született, ha távozni készül az életből, szenved attól a gondolattól, hogy befejezetlen világot hagy maga után.

A trón magasában mindig tudjuk, hogy kire sújtunk le (...), de soha nem sejtjük, hogy az általunk akart jót valóban megtettük-e, s ha igen, kivel tettünk jót.

Az erős emberek sajátja nem az, hogy nem ismerik a habozást és a kételyt, amelyek az emberi természet alaptulajdonságai, hanem az, hogy gyorsabban felülkerekednek rajtuk.

A szenvedélyt gyakran az öli meg, ami gerjesztette.

Nagy hiba, ha egy uralkodó semmiségekkel vesződik, és nem látja a fától az erdőt.

Minden igaztalan tett, még ha igaz ügy érdekében követik is el, magában hordja önnön átkát.

Vannak, aki mindig utazásokról és kalandokról álmodoznak, hogy ezáltal mások és a maguk szemében is hősnek tűnjenek. Ám amikor már félúton vannak, és valamiféle veszély mutatkozik, észbe kapnak: "Miféle ostobaság sodort idáig, miért kellett belekeverednem?"

Az ember csak akkor mondhatja magát boldognak, ha az élet olykor hasonlít az életről álmodott álmokhoz.

Az ember, csupán azzal, hogy él, elromlik, és annyit veszít a tisztaságából, amennyit hatalomban nyer. Bármennyire is áttetsző egy forrás, mire folyammá duzzad, nem kerülheti el, hogy magával ne sodorja a sarat meg az iszapot.