Liviu Rebreanu

A tömegnek erős kéz és gyeplő kell, mert különben teljes a zűrzavar!

A földművelés tapasztalt főt kíván, s a tapasztalatból csak egy eredmény szűrhető le: parasztföldek közt a nagybirtok halálra van ítélve.

Az őszinteség és a túlbuzgóság teszik veszedelmessé a félművelt embereket. (...) Az ilyen emberek akaratukon kívül sok szerencsétlenséget okozhatnak.

Talán nincs is igazság... Talán csak arra találták ki, hogy a szerencsétlennek vigasza legyen.

A bajt gyökerestül kell kiirtani. Egy elrettentő példa, kellő időben, többet ér, mint a legszigorúbb rendszabályok akkor, amikor a vész már túlontúl elharapózott.

A tömeg nem élhet vezetők nélkül, mert különben állati sorba süllyed. A pásztor, aki elhagyja nyáját, rosszabb, mint az, aki rosszul vezeti, mert a magára maradt nyáj szerteszéled; amelynek pedig pásztora van, akár jó, akár rossz, mégiscsak együtt marad.

Legalább ahhoz a jogunkhoz ragaszkodjunk, hogy egymás közt elpanaszoljuk a bajainkat.

A polgárság támasza és talpköve a hivatalnok és a nyugdíjas; ezért hiszi mindegyik magáról azt, hogy az államnak éppen őróla kell gondoskodnia.

Az álmatlanság nemcsak azért gyötrő, mert megrövidíti az éjszakai nyugalmat, hanem különösen azért, mert kínzó gondolatokat sugall, amelyek a lelket csápjaik sűrű hálójába fogják.

A múltat, bármennyire akarnók is, úgysem lehet visszavarázsolni.

Általános intézkedés esetén nem a kevés kivétel, hanem a többség számít.

A művelt embert elsősorban a pontosság jellemzi.

Mindenkit Isten őrizzen attól, hogy rászoruljon a parasztra, mert a paraszt akkor üt, amikor a legjobban fáj.

Amitől félsz, attól nincs menekvés!