Leiner Laura

Hiányozni fog, hogy már nem lesz ott, ahol én, és én nem leszek ott, ahol ő.

Nem baj az, ha nem vagy mindenki.

Attól szép ez a világ, hogy sokfélék vagyunk, sokféle ízléssel.

Leginkább az univerzumhoz tudlak hasonlítani. (...) Te is olyan végtelenül sötét vagy.

Már nem ijeszt meg a fantáziám, amióta láttam, hogy a valóság sokkal rémisztőbb tud lenni.

Éld meg az élményeket és a kudarcokat, éld meg a pillanatokat, a jót és a rosszat is. Próbálj ki új dolgokat, legyél nyitottabb, szakadj ki a komfortzónádból, és élj egy kicsit végre!

Csak akkor kellhet másnak az, ami a tiéd, ha már egyszer megkaptad.

Tavasz. A legjobb időpont a változásra, és a változtatásra.

Ha szeretünk valakit, és tudjuk, hogy vannak hibái, azokat megpróbáljuk eltitkolni mások előtt, nehogy hülyének tartsanak minket, amiért ennek ellenére vele vagyunk. Elég, ha az ember magáról tudja, hogy hülye, nem kell a folyamatos megerősítés a külvilágtól.

Én, aki mindent feladtam volna, Te, akinek csak a játéka voltam. Ki tudja, mi igaz, és mi csak illúzió? Mi, akik elvesztünk a múltban. Hol keresselek? Nem tudom, hogy hol vagy... Ki dönti el, mi igaz, és mi csak illúzió? Én már biztosan nem.

Amikor érzem, hogy hazudtál nekem, És a hazug szavak csak hazugságot szülnek, Amikor tapogatni lehet a csendet, És az én csendemet rejti a te csended, Akkor tudom, hogy elveszítettelek, ezúttal Örökre.

Amikor úgy tűnik, minden rossz, És a rosszat csak egy rosszabb válthatja fel, Amikor örömet semmi nem okoz, Mert többé az öröm sem hoz örömet, Akkor tudom, hogy elveszítettelek, talán örökre.

Bárcsak engednéd, hogy elengedjelek, ha ez lenne a mi boldog végünk. Mégis ezer napot választanék egyedül, ha tudnám, megvolt a befejezésünk.

Egy újabb nap nélküled, a reményt táplálva, arra várva, hátha holnap máshogy lesz. Semmi nem jó nélküled, itt ragadtam a magányban, megjátszva, hogy minden rendben lesz.