Jókai Mór

Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt.

Ha egy vízbe esett hangyát kiszabadítasz a partra, vagy eltévedt gyermeket hazavezetsz édesanyjához, azt feljegyzik az égben rólad; nagy tetteid, dicsőséged - vak légy döngése a bezárt ablaküvegen.

Koldusok nemzete vagyunk, kik magokat uraknak álmodják.

Adj a népnek szabadságot: mindent adtál neki; tedd rabszolgává: elvetted mindenét.

Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon.

A mennyországért sem szabad elárulni Magyarországot.

Ha győztök, tudjatok félni; ha vesztetek, tudjatok remélni.

A haza nem oszt ajándékokat, a haza áldozatokat követel.

Egy könnyező szem annyit csinál, ahány belenéz.

Többet ér baráttal a szegénység porában feküdni, mint ellenséggel együtt a hatalom trónján fényleni.

Titkosírás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja, nyitott könyv.

Esni csak lefelé lehet, felfelé soha.

A büszkeség olyan kalauz az életben, mely az embert sokszor vízre viszi, sokszor jégre viszi, de sárba sohasem viszi.

A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozá.

A férfi sorsa a nő.