Jászberényi Sándor

Elmesélni egy történetet sosem lehetséges, de mindig hántasz egy kicsit a hagyma héján, és beljebb vagy. Csakhogy a hagymának nincsen közepe.

Az irodalom az agnosztikusok vallásgyakorlása.

Te akkor érsz haza, ha útnak indulsz az úton levésnél mást nem ismersz jobban ott az otthonod, ahol idegen lehetsz ne fogadkozz, remélj, hogy eljön az utolsó az idegenség az otthonod, hazád.

Megszokja az ember, hogy nem szeretik. A város fényei egy percre kihunynak. A holdat nézi, a ronda, barna holdat, s megérti azt, hogy úgy pótolható, mint egy elveszített régi kulcscsomó. (...) Elnémítja a szép tapasztalat, hogy bármi is történik, életben marad, de nem álmodik, ha lehunyja szemeit. Megszokja az ember, hogy nem szeretik.

Forradalomba csak középkategóriás tükörreflexes géppel érdemes menni. A mindenkori karhatalom ugyanis nem szereti a sajtót, az első dolog, amit elvesznek, az a fényképezőgép. Egy hatezer dolláros csúcsmodell elkobzása és a szemünk láttára történő szétverése pedig kétségtelenül demoralizáló hatással van az emberre.

Így működnek (...) a dolgok a forradalomban. Minden és mindennek az ellenkezője is elképzelhető, minden megtörténhet. Megjósolni a várható eseményeket teljes ostobaság.

A forradalmak igaz történetét az idő írja. A történet akkor lesz teljes, amikor majd már senkinek sem áll érdekében elhallgatni vagy úgy hajlítani az igazságot, hogy neki kedvezzen, amikor a levéltárak kutathatóak lesznek, maga a forradalom pedig emlék.

A forradalom a társadalmi rend átalakításának legfájdalmasabb módja.

A forradalom természetéből fakadóan gyökeresen változtat meg mindent. Kiszámíthatatlan, a káoszhoz hasonló társadalmi állapotot hoz létre, amelyben minden és mindennek az ellenkezője is megtörténhet, s bár vannak a forradalmaknak közös vonásaik, mindegyik egyedülálló és megismételhetetlen a maga nemében.

Egy forradalmi tömeg nem intelligens, a követelései nem kifinomultak, egy mondatban összefoglalhatóak.

A diktatúrák nagy trükkje, hogy elhitetik azokkal, akik bennük élnek, hogy nem lehetséges a változás. Megfélemlítésre, gazdasági függésben tartásra és a társadalmi rétegek közötti bizalmatlanságra épülnek, így tartják fent magukat.

A forradalom gyakran hullámban halad keresztül egy-egy régión.

Történelmi pillanatokban az ember fájdalmasan érzi az idő múlását, szinte fizikai fájdalmat okoz minden várakozással töltött perc. Pláne, ha elmúltunk harminc, és semmi sem történt velünk eddigi életünk folyamán, ha a történelem fősodra egyszerűen elkerült bennünket, és éltük az életünket szürkén, unalmasan, Európa üvegburájában.

Azt megtanultam a közel-keleti utazásaim során, hogy jobb, ha külföldiként semmit sem értünk bizonyos helyzetekben. Az embernek mindenképpen meg kell őriznie a nyugalmát. Akármekkora is odabent a pánik, kifelé nem szabad mutatni, mert erre várnak. Minden kérdés, minden fenyegetés vagy sértés egy teszt, hogy mikor veszítjük el az önuralmunkat, mikor válunk gyanússá.

A forradalmak sajátja (...) amikor mindenki, még a legcinikusabb ember is hinni kezd abban, hogy a fennálló társadalmi rendet meg lehet változtatni, hogy győzhet a társadalmi igazságosság és az egyenlőség.