Horváth Imre
1906. november 4. — 1993. április 11. erdélyi magyar költő
Olyan szép a folyó habja, önmagát is elragadja.
Az élet valójában a halál sikátora.
Boldognak lenni mindig csak jelen időben lehet.
A biztosban kételkedem, a kétesben hiszek.
Miért a békét kötik meg, miért nem a háborút?
Az éjszaka a ma és a holnap között elterülő óceán.
Minden maradandó mű egy teljesült végrendelet.
A formabontás többnyire csak szétesett tartalom.
A költők kötelessége álmaikkal ébreszteni.
Tanulgatlak több mint egy éve, tudlak is már, csaknem betéve. Szép lecke vagy, talán a legszebb. Felmondalak a fellegeknek.
Lelkem tépett, mint koldus rongy ruhája: Örök sebeit ki nézi? - ki látja?
Nemcsak a Rend, a Szépség ellen is vét az, aki ütem nélkül menetel.
Meg kell százszoroznod magad, hogy saját szemedben lehess valaki, és százfele kell osztanod magad, hogy a mások szemében is valaki légy. Egész emberré csak e szorzó-osztó művelet elvégzése után válhatunk.
Facebook
Pinterest